Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)

TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? - Jászberény az átmenet éveiben (1944-1949) -

kommunista kisebbséget többséggé transzformálták. A baloldali pártok arányossági együtthatója 2 volt, míg jobboldaliaké 0,57. Hasonló módon történt a képviselőtestület megalakítása is. A kommunisták végig élvezték a szovjet hadsereg támogatását, amely érthető módon - politikai erőszakcselekmények nélkül is - nyomatékkai bíró pressziót jelentett a társadalmi többségüket érvényesíteni kívánó jobboldali pártokkal szemben.

A Nemzeti Bizottság üléseinek jegyzőkönyveiből nyilvánvalóvá válik, hogy dominánsan a baloldali pártok tagjainak anti-parlamentarista beidegződései ütköztek a jogállamiságban, a hatósági hierarchiákban gondolkodó FKGP- és PDP-párttagok attitűdjeivel. Míg előbbiek történelmi igazságtételekben, jogon kívüli hatalomgyakorlásban gondolkodtak, addig utóbbiak a szociális kérdéseket a tulajdon- és jogbiztonság megőrzésével, szigorúan a törvényi, rendeleti előírásoknak megfelelően kívánták megoldani.

A politikai ellenfelekkel való leszámolásban a kommunisták Jászberényben is a fokozatosság elvét alkalmazták. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe még sorsolták a képviselőt (tehát akkor sem volt a társadalmi támogatottság mérését legalább megkísérlő szándék, pl. a párttagság arányának figyelembe vétele), a Nemzeti Bizottság összetételét már manipulálták, az operatív őrségváltást végrehajtó intézményekből (Igazoló Bizottság, Földigénylő Bizottság) már ki is zárták a jobboldaliakat, végül pedig politikai és sajtótámadásokat intéztek a politikai ellenfeleikkel (polgármester, egyes kisgazda politikusok) szemben.

A társadalom a megfelelő csatornákon (pl. választások) jelzéseket küldött az új hatalom felé. Mind a kvantitatív (választási eredmények), mind a kvalitatív források (visszaemlékezések) alátámasztják, hogy a két világháború közötti úrikonzervatív és agrár-tradicionalista irányvonal 1945 után - a kommunista-veszély érzékelésével - addigi felszínes sérelmeiket félretéve egy centrális helyzetű politikai tömbbé olvadt össze. Az FKGP 1945 utáni választási eredményei nagyjából megegyeznek az 1939-es választás MÉP és FKGP eredményeinek összegével. Ugyan a választójog kiszélesedett, de az leginkább a szegényebb és iskolázatlanabb rétegeket érintette, akik a baloldali-kommunista pártok potenciális szavazói voltak. Vissza-emlékezésében Tóth Mihály is a két jobboldali tábor összeolvadására utal. „A régi hangadó családok, látva, hogy minden veszély nélkül beleszólhatnak a vezetésbe, megkaparintották a Kisgazdapártnál a vezetést. Sárközi, Baráth, Mizsei, Friedvalszky nagy kiterjedésű rokonsága a Kisgazdapárt részére megnyerte, úgyszólván, a 2-3 holdas kisparasztok nagy többségét.”123

Ez egy irigy politika rivális percepciója, aki jól érzékeli, hogy ellene még a korábbi ellenfelek is összefognak.

Tóth interjú 1956. 17.

Összességében kijelenthető, hogy a forradalmi baloldal által megfogalmazott rendszerváltó igények nem találkoztak a társadalom jelentékeny hányadának értékvilágaival (római katolikus vallásosság, tulajdontisztelet, állagőrző 188