Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? - Jászberény az átmenet éveiben (1944-1949) -
Az idézett forrásrészletből kitűnik, hogy a kommunisták már 1945 telén és kora tavaszán minden lehetőséget megragadtak a közigazgatási fluktuáció mesterséges előidézésére és felgyorsítására. Mint azt később látni fogjuk, a reakciós kategória jogilag igen homályos megfogalmazásának az lett a következménye, hogy a kommunistákkal feltöltött hatóságok szereplői a maguk jog- és igazságérzetére hagyatkozva állapíthatták meg valakinek a népellenességét, ami lehetett pusztán annyi, hogy csendőrként szolgált vagy a volt-polgármester alkalmazottjaként tevékenykedett. Ezek az ismérvek a Városháza összes 1945 előtt munkaviszonyba kezdett dolgozójára érvényesek voltak. A legszemléletesebb javaslat a 7. pont, ahol a végzettségbeli - szükségszerű - előírásokat értelmezték rugalmasan a kommunisták. Erre azért volt szükség, mert a sok kompetens személy elküldésének következtében az adott munka elvégzésére alkalmas káderekben hiányt szenvedett a párt, s e kiskapu lehetővé tette a pozíciók gyors feltöltését. A polgármester elmozdítása Alig több mint egy hónapja működött a Nemzeti Bizottság, amikor a közigazgatás „megtisztítását” összekötötték a polgármester lemondatására irányuló nyomásgyakorlással. A kommunisták érvelésében a „fejétől bűzlik a hal”-motívum jelent meg, míg a valós indok Pénzes Sándor polgármester és hivatalának erőközpontként való működése volt. O és tisztikara volt az utolsó és egyetlen legitimen megválasztott, illetve kinevezett grémium a városban, s miután a kommunisták mindinkább kimutatták a foguk fehérjét, azok számára is szimpatikusabbá vált A korábban Apponyi-párti, helyi MEP elnök Pénzes könnyű célpontnak bizonyult, ezért először őt vették célkeresztbe. Pénzes Sándor 1883-ban született jászberényi földbirtokos, politizáló családban (apja városi tanácsos volt). Jogi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Kolozsvárott végezte, majd Marosvásárhelyen ügyvédi képesítést nyert. Jászberényben ügyvédi irodát nyitott, majd 1914-től polgármesterré választásáig (1940), 26 évig töltötte be a város tiszti főügyészi állását. Az Apponyi-párt tagja, a NÉP egyik alelnöke és a MEP városi vezetője volt. A németek távozásakor a helyén maradt, s bevárta a szovjet csapatok érkezését.90 Az NB már az egyeztető ülésén felvetette az eltávolításának kérdését, amit akkor elnapoltak.91 SUGÁRNÉ KONCSEK A. 2003. 181. p. MNL JNSZML XVII-17. JNB jkv. 1945-1947. 1945. 01. 08. A polgármester elmozdításának forrásait feldolgozva egy tragikomikus dráma bontakozik ki a szemünk előtt, amelynek komikumát a jogilag értelmezhetetlen érvek és vádak, tragédiáját pedig a meghurcolt emberek sorsa jelenti. 177
