Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? - Jászberény az átmenet éveiben (1944-1949) -
Vass János (MKP): „A városháza a reakciós elemek gyűjtőhelye és búvóhelye, innen kelnek szárnyra a legfantasztikusabb rémhírek, amelyek a németekkel kapcsolatosak. Mindezideig tűrtük, hogy ezeknek az eljárásoknak vége lesz és megértik az idők szavát, hogy a demokratikus átalakulásnak be kell következnie. Fasisztamentes városházát akarunk. [...] A polgármester, akinek égisze alatt történik mindez, a polgármesteri állástól mentessék fel és a polgármesteri teendők ellátásával nyomban mást bízzanak meg. ”92 (Kiemelések tőlem - Cs. D.) MNL JNSZML XVII-17. JNB jkv. 1945-1947. 1945. 03. 01./2. MNL JNSZML XVII-17. JNB jkv. 1945-1947. 1945. 03. 01./2. A dráma megértéséhez meg kell fejteni a szereplők által használt nyelvet, dekódolni kell a szituatív valóságban evidens, történeti távlatban viszont magyarázatra szoruló utalásokat, referenciapontokat. A kommunisták a politikai ellenfeleikre a következő becsmérlő jelzőket használták: „fasiszták”, „reakciósok”, „oda nem illők”, „nem megfelelők” - súlyosságukat tekintve csökkenő sorrendben. Kik kaphatták meg ezt a bélyeget? Amint azt az idézett szövegrészből is mutatja, bárki, aki 1945 előtt közhivatalt viselt. Vass szerint a Városháza a reakciósok, fasiszták búvóhelye. 1945- ben a Polgármesteri Hivatal egyetlen új alkalmazottat nem vett fel, csak elbocsátott, a tisztikarba csak egy új személy, a NB által megválasztott Koncsek János került. Vagyis a „búvóhely” metaforának csak úgy van értelme, ha mindenkit, aki 1945 előtt is hivatalnok volt, fasisztának tekintettek. A „legfantasztikusabb rémhírek” alatt azokat a híreszteléseket értette Vass, miszerint a németek visszajönnek, és megbüntetik azokat, akik lepaktáltak az oroszokkal stb. Visszatérő motívum a kommunisták érvelésében az „idők szavára”, vagyis a történelmi szükségszerűségre való hivatkozás is, amivel saját törekvéseiket igyekeztek legitimálni. Merza István (PDP): „A háborús fejlemények a polgármestert teljesen igénybe vették, s az oka annak, hogy nem avatkozhatott kellő mértékben bele a városháza életébe. Egyébként is a Nemzeti Bizottság nem bír hatáskörrel ezen kérdés megoldására, bízzuk azt a képviselőtestületre. ”93 (Kiemelések tőlem - Cs. D.) Merza, talán a kommunistáktól való félelmében, talán valós megértésből, együttérzést tanúsított a „vádlott” iránt. Mondandójának magva az volt, hogy a polgármester-választás a hatályos községi törvény szerint a képviselőtestület kompetenciái közé tartozik, erre nincs joga az NB-nek. Első ránézésre szembetűnő a különbség a két megközelítési mód között: amíg Vass hosszasan moralizált és vádolt, addig Merza egy rövid félmondattal semlegesítette az érvelést, mondván, az irreleváns. 178
