Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? - Jászberény az átmenet éveiben (1944-1949) -
az országos 26-33 százalék körüli aránnyal27 - 18-20 százalék között mozgott,28 és érdekes módon 1939-re emelkedett 33 százalék fölé,29 holott akkor országos szinten 4 százalékkal csökkent ez az arány.30 Ugyan nem zárható ki a pártpreferenciák módosulása a harmincas évek folyamán, de figyelemfelkeltő a kisgazdapárti jelölt szignifikánsan jobb szereplése az 1933-ashoz képest (24, illetve 39%). Kiolvasható az adatokból Jászberény kormánypárti elkötelezettsége mellett, hogy megszerveződött egy jelentős ellenzéki csoport, amely a centrum felől - és nem a szélsőjobbról vagy a forradalmi baloldal irányából - próbálta előzni a domináns politikai erőt. Megugrott a választási részvétel is, ami egyértelműen a Kisgazdapártot erősítette. (Ez közvetett bizonyíték a nyílt szavazás választási hajlandóságot visszatartó erejére.) HUBAI László: Magyar ország XX. századi választási atlasza 1920-2000. I. kötet. A választások története és politikai geográfiája. Napvilág, Budapest, 2001a. 35., 43., 50., 58. p. HUBAI László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920-2000. II. kötet. Választókerületi adattár. Napvilág, Budapest, 2001b. 42., 65., 85., 105. p. Uo. 133. p. HUBAI L. 2001a. 65. p. A fogalmat Szilágyi Zsolttól kölcsönöztem és hasonló jelentéstartalommal használom.; SZILÁGYI Zsolt: Város és elit. A Horthy-kori Kecskemét történeti földrajzi és társadalomtörténeti megközelítésben. [Doktori értekezés kéziratban] Témavezető: Timár Lajos. DE BTK Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola, Debrecen, 2011. 201-203. p. https://dea.lib.unideb.hU/dea/bitstream/2437/l 18052/8/Értekezés-t.pdf, letöltés dátuma: 2016. május 10.; Bár Szilágyinak a „politikai elit” kifejezés mellőzése mellett felhozott egyik érve, miszerint a városi közgyűlés tagjai nem feltétlen voltak pártelkötelezettek, Jászberényre kevésbé érvényes. A helyi képviselők - különösen a valódi befolyással bírók - nagy része Apponyi-, majd kormánypárti volt, míg az ellenzék egy jól körülhatárolható része kisgazda. Volt olyan eset, amikor a politikai szerepvállalás a városirányítási elitbe való bekerülést eredményezte (pl. Baráth Endre 1927 óta virilis-képviselő kisgazdapárti jelöltsége után választott közgyűlési képviselő lett, ami egyértelmű legitimációs többletet jelentett). Persze az is igaz, hogy az effektiv pártpolitizálás csak a nemzetgyűlési választások idejére került előtérbe, a mindennapi közgyűlési konfliktusok nem a párthovatartozás szerint artikulálódtak. SUGÁRNE KONCSEK Aranka: Jász történelemi arcképcsarnok. (Jászsági Füzetek) Jász Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2003. 89. p. Jász Hírlap (1940) 49. 1. A városirányítási elit31 genezise a dualizmus második fele óta ugyanazon családokból (Koncsek, Friedvalszky, Bathó, Tarnay, Pénzes) került ki, egyes személyek évtizedekig viselték hivatalukat. A város polgármestere 1918 végétől Friedvalszky Ferenc volt, aki 1940-ben megromlott egészségi állapota miatt hat hónapos betegszabadságot kért, majd az év végén lemondott.32 Utódjául Pénzes Sándort választották meg Koncsek László ellenében 58:28 arányban.33 Az említett családok mind Apponyi lelkes híveinek számítottak, a képviselő halála után pedig a helyi - változó nevű - kormánypárt tagjai és funkcionáriusai voltak. Jelentős szerepet töltöttek be a Főtemplom plébánosai is a város közéletében, úgymint Koncz 163
