Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Intervenció az agráriumban. A mezőgazdaság kollektivizálásának jászberényi modellje
6. táblázat: Jászberény termelőszövetkezetei 1958 nyarán44 Taglétszám (fő) Földterület (kh) Átlagos birtok (kh/1 cs.fő) Kossuth Tsz 105 938 8,9 Március 15. Tsz 88 733 8,3 Petőfi Tsz 37 474 12,845 Béke Tsz46 13 132 10,1 Haladás Tszcs 43 107 2,4 Rákóczi Tszcs 13 62 4,7 Dózsa Tszcs 13 52 4 Saját szerkesztésű táblázat. A Petőfi Tsz - 1 családfőre eső viszonylag nagy földterülete ellenére - nem középbirtokosokból állt, hanem olyan agrárproletárokból, akik az állami tartalékföldeken dolgoztak, amik az ő belépésükkel a téesz földalapjává váltak. Nem azonos az 1956 előtti Béke Tsz-szel. Az 1958-as Béke Tsz területe portelki földeken feküdt. MNL JNSZML XXXV-4 Jb MSZMP VB ülésjegyzőkönyvei (jkv.) 1958., 14. Forrás: MNL JNSZML XXXV-4 MSZMP Jászberény Városi VB. (Jb MSZMP VB) A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a mezőgazdasági termőszövetkezetek, politikai, gazdasági helyzetével, a termelőszövetkezeti tagok politikai hangulatával kapcsolatos jelentések, feljegyzések. (Tsz) 1959-1960., 65. A pártvezetés rendkívül elégedetlen volt a szocialista mezőgazdasági szervezetek vezetőivel és tagságával, hiszen azok - a VB szerint - nem a „szocialista fejlődés” útján haladtak, hanem valami más, mai szóval „fusizás”- vagy „kiskapukeresés ’’-szerű tevékenységet folytattak. Ha akadt egy-két üzem, amelynek tagjai beletörődtek az új realitásokba, és - akár az oktrojált alapszabályok megkerülésével is, de - nyereséges üzletágakat akartak és tudtak működtetni, a VB nem habozott a rosszallását kifejezni. Ez az „odamondogatás” is a politikai kényszercselekvések közé tartozott, hiszen retorziókra nem került sor a különutas vezetőkkel szemben, de - valószínű, éppen emiatt - eredményt sem ért el a pártvezetés. A VB nem nézte jó szemmel az 1956 utáni agrárpolitikai útkeresés közepette megerősödött szakcsoportokat, melyek a bizottsági tagok szerint nem segítették kellőképpen a kolhoztípusú szövetkezetek termelőeszközökkel való felszerelését, és politikailag nemkívánatos személyeket is alkalmaznak. A szakcsoportok „politikai megerősítése ” címén akartak ezen személyektől megszabadulni.47 Az ideológiai elfogultság még a szakmai jelentések készítőire (pl. Varga Lajos, a Mezőgazdasági Osztály vezetője) is jellemző volt, többek között, amikor az 1. típusú téeszcsékről esik szó. Negatívumként rótták fel nekik, hogy „hallani sem akarnak a termelőszövetkezeti átalakulásról”, mert „idegenkednek a további 215
