Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)

TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye kisvasútjainak történetéhez 1945 után

teherautón közlekednek. Ha a vasút megépülne, a gyógyulást és üdülést keresők nagy tömege keresné fel a gyógyfürdőt, amely ezáltal fejleszthető és bővíthető volna, s emellett elsőrendű közegészségügyi és nemzetgazdasági célokat szolgálna. A létesítendő egy-vágányú, rendes nyomtávú vasút a Karcag-Tiszafüredi hév. vonalából, Tatárülés megállóhelynél ágazna el és Berekfürdőig cca. 1,8 km. hosszban volna kiépítendő. ”

Javaslata következő részében a Karcagtól délre fekvő Bucsa települést említi, amelyet Karcag állomással egy 12 km hosszú normál nyomtávú vasútvonallal össze lehetne kapcsolni. Indokként említi, a 4000 lakost számláló nagyközségnek Karcag a legfontosabb gazdasági partnere.

Végül az északra fekvő Nagyivánról esik szó, amelyet össze lehetne kötni a karcagi vasútvonallal. Két variációt is megemlít, vagy Kunmadarasról kapcsolódna a Karcag-Tiszafiired vasútvonalba, illetve közvetlen vasúti összeköttetést.3

MNL JNSZML. Alispáni ir. 94/1948.

A széleskörű vasúthálózat fejlesztési tervekből azonban a három éves terv keretében kevés valósult meg. Az igények nagyobbak voltak, mint a lehetőségek. 1949-től módosultak a kisvasutak építésének szempontjai. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek szállítási igényeit próbálták megoldani a kisvasutak létesítésével.

Az 1950-es években ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a termények szállításával súlyos gondok adódtak. A motorizáció még mindig nem érte el azt a szintet, amivel gond nélkül elfuvarozták a földekről a feldolgozási helyig a terméket. A kollektivizálás elindításával központi gyűjtőhelyeken tárolták a felszedett terményt, amit jobb híján ebben az időben a vasúttal szállítottak el. De a vasútállomásig el kellett valahogy jutni, megfelelő számú teherautó hiányában a régi fogatolt járműveket (szekér, lovas kocsi) használták. De ezzel is probléma volt, a betakarítás zöme az őszi időszakra esett, amikor azonban a sok eső járhatatlanná tette a földutakat. Ezért a figyelem a kisvasutak felé fordult, mivel a keskenynyomtáv kevesebb vasanyag, és egy motoros jármű, amely több kocsit is képes elvontatni. Szükség esetén pedig a motorvonat helyett lovakat is alkalmazhatnak. így az 1950-es évek elejétől valóságos „kisvasút építési láz” bontakozott ki nemcsak megyénkben, de országos szinten is.

A Karcag és Hortobágy környéki gazdasági vasút terve

1952-ben tiszántúli természetátalakító kerettervet dolgoztak ki a Tisza, a Keleti főcsatorna, a Berettyó és a Kőrösök által határolt területre. Ennek előzménye volt, hogy még 1948-ban Rákosi és a Magyar Dolgozók Pártja Magyarország társadalmi, gazdasági viszonyainak gyors átalakítását kezdte el a Szovjetunió és „bölcs vezére” Sztálin elvárása nyomán. Ennek a realitásokat sokszor teljesen figyelmen kívül hagyó ötletnek egyik része volt a természetátalakítás. A tervezés során új növényfajtákat akartak meghonosítani az országban, köztük nagy számban 183