Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye kisvasútjainak történetéhez 1945 után
olyanokat is, amelyek a „nagy testvér” éghajlatát kiválóan elviselték, de nálunk tájidegen elemek voltak, és nem bírták hazánk klímáját sem. Ezek közé tartozott a gyapot, a tea és a citrus növények, úgymint a citrom és a narancs. Az utóbbiak feltűnnek Bacsó Péternek a korszakot kritizáló filmjében „A tanú”-ban, ahol Pelikán elvtárs bemutatja a „magyar narancsot”. Rákosi 1950-ben már így beszélt az egész országot érintő természetátalakításról: ”... A szocializmus országa a korlátlan lehetőségek országa... hol az építésben a felső határ? Én erre azt válaszoltam: az égbolt a felső határ...” És valóban még ebben az évben megindultak a „magyar gyapot” termelési munkái. Az egész grandiózus terv véghez vitelére 1952-ben létrehozták a Tiszántúli Természetátalakító Tervbizottságot, melynek elnöke Vas Zoltán lett, de szerepet kapott benne Erdei Ferenc is. Az írók és a rendszer propagandistáinak képzeletében pedig megjelentek a virágzó narancsligetek a Hortobágyon. A dolgozókat és a leszüretelt termést pedig kisvasúttal kívánták elszállítani. Ebbe a tervbe illeszkedett a Karcag-Hortobágy kisvasút létesítése is.4 URBÁN 223-224. Az UVATERV Tiszaigar, Tiszaőrs, Tiszaszőlős, Tiszaörvény, Nagyiván, Tiszafüred véleményét és jellemző települési adatait kérte be. Az I. ötéves terv keretében megépíteni kívánt keskeny nyomtávú vasútról az első híradás 1952-ből való. 760 mm nyomtávú gazdasági vasutat kívántak építeni Karcag-Bucsa, Karcag-Nagyiván és Karcag-Kunhegyes között. A három vonalat a MÁV állomáshoz csatlakozó kisvasúti állomáson tervezték összekapcsolni. De kisvasutat szándékoztak építeni a város központjába is, a piactér, a gabonatárház, a malom és más üzemek megközelítésére. Egy év múlva 1953. július 14-én megbeszélésre került sor a város vezetői és a minisztérium képviselői között a városi tanácsnál. Egyértelművé tették a három elképzelt irányt, de már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezetet kibővítik és a Karcag-Tiszafiired-Debrecen terület által határolt részen egy kisvasúti hálózatot kívánnak felépíteni. A kisvasúti tervek elkészítésével az UVATERV-et bízták meg. Az év őszétől a Karcagtól északra fekvő települések folyamatosan adták a gazdasági jellegű adatokat a tervező intézetnek. Az érintett települések mindegyike úgy nyilatkozott, hogy támogatja a kisvasút létesítését.5 A kisvasút hálózatfejlesztési terve „Karcag és Hortobágy környéki gazdasági vasút terve” megnevezéssel 1954 januárjában készült el. 760 mm-es nyomtávolsággal és kb. 170 km hosszú kisvasúti vonallal számoltak. A 40 km/óra sebességgel közlekedő kismozdonyok alépítményének 14 kg-os sínek lefektetését javasolták. A kisvasúton gőz- vagy motorvonatok közlekedtetését tervezték, de néhány üzemeltető felajánlotta, ha nem biztosított a mozdony, hajlandók lovakat is felajánlani a vontatásra. A fejlesztési koncepcióban három vonalhálózat elkészítését látták szükségesnek. Az első vonalhálózatot (pirossal jelölték) három ütemben kívánták 184
