Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
földben embermagasságba ásott 20-25 méternyi folyosó vezet az ágyúk előtt a földbe ásott „páholy”-hoz. Oly mély, hogy állva a föld színére támasztott karok rezgés nélkül tarthassák a prizmás üveget. Egy 6 quadratméteres94 üreg, fatörzsekkel és földdel befödve, elől fél méter magas nyílással, amelyből gyönyörű kilátás nyílik az egész Drina menti szerb hegységre. Az üreg hátsó falán a bejárat mellett földből pad, szénából készített üléssel és támlával. Itt ültem, vagy álltam egész délután s gyönyörködtem a tőlem jobbra-balra dörgő ágyúk között abban a páratlan látványban, hogyan foglalják el lassan csapataink az erősen megerősített Obodnik hegyet. Előbb a tüzérség sáncaikból piszkálta ki a szerbeket, majd alul megérkeztek a gyalogosok, elől 1-2, majd megint egy pár s utánuk a széles raj vonal, terepszakaszról terepszakaszra mentek előre s előttük vagy 100 lépésnyire a mi shrapnelljeink haladtak s tisztították az utat. Mire besötétedett körülbelül a hegy közepéig értek. A hegy túlsó oldalán, amelyet innen sajnos nem láthattam ekkor erős fegyverropogás hallatszott, folyton szóltak a gépfegyverek is és a 4-5 kilométer távolság dacára idáig hallatszott csapataink hurrá kiáltása, mellyel rohamra indultak. Utána mindenféle kiáltás és ordítás hallatszott, melyet azonban már nem vehettem ki. Utána mély csend. Már teljesen sötét volt, hazamentem. Felejthetetlen szép délután volt. Embereim a tüzéreknek segítettek, részint utakat javítottak a továbbmenésre, részint muníciót hordtak. Éjjelre a Drina felőli tábori őrsöt megerősítettem, nehogy esetleges szétszórt komitácsik zavarják éjjeli nyugalmunkat. XI. 7. Egész éjjel folytatódott a fegyverek concertje. Reggel jelentést kaptunk, hogy a tegnapi nap folyamán 1200 hadifoglyot ejtettünk, 2 ágyút, 3 gépfegyvert zsákmányoltunk, s a szerbeknek különben is igen nagy veszteséget okoztunk. Sajnos a mi I. zászlóaljunkból Udvardy hadnagy is elesett, ők az Obodnik innenső oldalán mentek föl. - Ma délelőtt megint a „páholy”-ban ültem, hideg, borús idő volt. Csapataink folytatták az előnyomulást és délelőtt 11 órára egy piros-fehér-zöld zászló lengett az Obodnik tetején. Később a visszavonuló szerbek ágyúzni kezdték az Obodnikot, de eredmény nélkül. A körülfekvő magaslatokért tovább folyt a harc, délután már az Usi Glavica is a kezünkben volt. A szerbek az egész vonalon visszavonulnak, s mi shrapnelljeinkkel kergetjük őket. Délelőtt ugyan mi is kaptunk egypár gránátot az Usi Glavicán álló szerb ágyúkból, de 10 órára elnémítottuk őket. XI. 8. Ködös, esős idő, így semmit sem láthattunk, s tüzéreink egyáltalán nem lőhettek. Egész nap folyton távolodó fegyverropogást hallottunk. Délután 3- kor kaptuk a jelentést, hogy az Obodnik és Usi Glavicán kívül a Mehanja gradina, a Sanaci magaslatok, a Dugó, a Kik és a Veles és a Sdrerlo már a mi kezünkben van. A sűrű ködtől sajnos semmit sem láthattunk. Parancsot kaptunk az indulásra, a délután hát pakolással telt el. Kedélyes, egerekkel teli otthonunkat itt hagyjuk, s holnap reggel 4 órakor indulunk újra Szerbiába. Az őrséget reggel 3-kor bevonom Négyzetméteres 272
