Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)

Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója

és egy járőrt küldtem a Drinánál levő rajomhoz, hogy a drótsövény akadályt távolítsák el, hogy holnap az országúton tovább mehessünk.

XI. 9. Reggel 3-kor keltünk és négykor indultunk. Minden ágyúhoz 10 embert osztottam, így is a rettentő nehéz, sziklás, sáros úton a fennmaradó legénységnek mindig segíteni kellett. A 39. Batterievel déli 1-kor érkeztem le a Drina országútra, a 12-esek pedig az éjjel érkeztek. Az emberek úgy néztek ki, mintha a sárban hemperegtek volna. Előző éjjel esett az eső, s ma felhős, hűvös az idő. Délután az országút mellett sátortábort ütöttünk és én a délután egy részét áthevertem lábamat borogatva, mert délelőtt egy másik ló mellett ellovagolva, az lábszárcsonton rúgott. Az országúton óriási forgalom, a trainek beláthatatlan sora, majd mindenféle, a Monarchia minden részéből származó kocsin a most folyó harcok sebesültjei. Legnagyobb része súlyosan sebesült a szerbek kézigránátjaitól. Újabban különben úgy is harcolnak, hogy hatalmas, mázsányi köveket gurítanak le, felfelé menő rajvonalainkra.

XI. 10. Reggel 6-kor indultam a századdal a mihaljevici

csendőrlaktanyához. 11-kor értem oda. A tüzérek 7-kor indultak, s nemsokára miutánunk érkeztek. További parancsot itt kellett bevárnunk. Berendezkedtünk tehát éjjelre egy alighanem szerb ember házában, amit abból következtethettünk, hogy a ház mellett levő csendőr- és finánclaktanya felgyújtva, romokban hevert, míg ez a ház épségben maradt; egyik szobájába szalmát rakattunk és hálózsákjainkat egymás mellé téve 8 tüzértiszt, 5 utásztiszt, 3 az én századomból és 2 kutya aludt benne. Délután egy csapat hadifoglyot vittek el mellettünk. Köztük egy főhadnagy, meg egy hadnagyot. Kis idő múlva autón egy ezredest. Délután parancsot kaptunk Ljubovián át Pecka felé menni, esetleg, ha odáig nem jutunk, Proszlopnál a további parancsot bevárni.

XI. 11. Reggel Vi 7-kor indultunk a következő beosztásban. Elől ment az első szakaszom, azután a 3. batterie, a 2. szakaszom, a 39. batterie, a 3. szakaszom, az én trainem, a két batterie train, a 4. szakasz és az Etappen train Zug, mely után a negyedik szakaszból 10 ember mint utóvéd. 7 és V2 8 közt keltünk át sűrű ködben a pontonhídon. A szerb oldalon óriási forgalmat találtunk, az utakat nagy erővel javítják, állandó, telefon és távírda vezetéket építenek és a múltkor csúnyán tönkretett Ljuboviát úgy-ahogy használható állapotba helyezik. Útközben aránylag kevés sebesült transporttal találkoztunk, ellenben egypár hadifogoly szállítmánnyal, köztük az egyik vállán hozta egy elesett főhadnagynak (34) hulláját, akit miután a Rozanjon 6 ágyút foglalt el, szíven talált egy golyó. Átviszik Bratunacba eltemetni. Jelentést kaptunk, hogy Pecka és Krupanj már a kezünkben van, Peckáig azonban nem mehetünk, mert az oda vezető úttól jobbra még harc folyik és így ott még tűz alá kerülhetünk. A Proslop lábánál du. 3-kor megakadtunk. Előttünk trainek és tüzérek hosszú sora, akik közt folyton kígyóznak előre a gyalogoscsapatok. A meredek Serpentinen a sötétség beálltával úgysem tudtunk volna felmenni, tábort ütöttünk tyroli Landsturm zászlóaljak95 mellett.

Tiroli népfelkelő zászlóaljak

273