Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
rettentő nehéz és meredek volt, úgyhogy tüzérségünk csak késő este foglalhatta el positióját, s így már nem is lőhetett. Útközben járőreim 3 szerbet fogtak, kik fényjeleket adtak. Este 8-kor lefeküdtünk, persze szabad ég alatt sátor nélkül. Vacsora egy pohár friss forrásvíz és egy tábla csokoládé, mellyel egy tüzértiszt kínált meg. IX. 10. 5 órakor ébredtem folytonos ágyúdörgés és fegyverropogásra, napok óta szüntelenül ez a zene kísér. Éjjel csak egyszer ébredtem fel, amikor a táborban felállított őr hozzám sompolygott és rengeteg szénát rakott rám, hogy a nedves ködös kora hajnalban meg ne fázzam. 5 órakor átadtam a három szerb foglyot az őrmesternek, hogy végezze ki őket. Két ember ásóval a közeli erdőben gödröt ásott. Majd rövid idő múlva sortüzet hallottam. Nemsokára visszajöttek a legragyogóbb arccal embereim s az őrmester szigorúan jelentette: „Hadnagy úr, a halálos ítéletet végrehajtottam.”. Boldogok voltak, hogy végre igazi szerb került a kezük közé. További parancs folytán elindultunk az Alijin grn-ara, útközben Usi Glavicán találkoztunk a zászlóaljammal, ahonnan az első szakaszom fele csatlakozott erősítésül. Embereim mondták, hogy mióta elkerültem tőlük, a legnehezebb viszonyok között voltak, a Drinán való átkelés kiforcirozásánál47 ők voltak az elővéd s éjjel 2-től reggel 10-ig rettentő tűzben harcoltak. Egy őrvezetőm: Józsa Pál súlyosan megsebesült, az orvos jelentése szerint nem gyógyul fel. Kecskeméti ember s 7 gyereke van. Könnyebben sebesült még G. Varga Imre is, az ujját lőtték el. Délben foglaltuk el állásainkat s a tüzérség rögtön megkezdte a tüzelést 5400 méterre levő szerb tüzérségre, mely a Sokolgrad hegy tetejéről egész délelőtt tűz alatt tartotta a 17-es népfelkelőket, kik a Dugót reggel 2 órakor kezdődő támadással délelőtt 10 órára elfoglalták. A harcnak Krausz őrnagy esett áldozatául, 8-at kiket közös sírba temettek el, 14 súlyos és 13 könnyű sebesültet pedig kórházba szállítottak. Súlyosan sebesült, vagy talán már meghalt Bárdos hadnagy is, az őrnagy segédtisztje. Mindketten tegnap jelentették a dandárnál, hogy a zászlóalj kifúlt, tovább nem bírja, s felsőbb parancsra kénytelenek voltak a támadást keresztülvinni. - Tüzérségünk délután is folytatta tüzelését a szerb ütegekre. - Szerbiának ez a része tájképileg nagyon szép, enyhébb mint Bosznia és sokkal termékenyebb. Lakosságot természetesen nem látok, ellenben jószág és gyümölcs van bőven, hiszen a menekülők nem hajthatták magukkal s így a legénység kitűnően táplálkozhatik. Persze főznek nekünk is, hogy ne vegyük túl szigorúan harácsolásukat. S ha nem akarunk éhen halni, kénytelenek vagyunk velük tartani, mert az ilyen hegyi háborúban a train csak nehezen tud követni. Víz nagyon kevés van, két nap óta még a kezemet sem moshattam. Este kifeküdtem egy hegytetőre, csudaszép csendes nyári este volt. Mire teljesen besötétedett észak felől a hegyek tetején tüzek villantak fel, majd távoli dörgés hallatszott, ott még mindig harcoltak. Dél felől előbb 2-3, majd mindig több és több ház gyúlt ki, végre valóságos lángtenger volt előttem. Éjjel szabad ég alatt háltunk, reggel parancsot kaptunk tovább menni a Dugóra. Kierőszakolásánál 250
