Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
szállt fel. Türelmetlenül álltunk valamennyien távcsöveinkkel, hogy valahol ellenséget vegyünk észre, s bár állandóan ropogtak a fegyverek, s szóltak a szerb ágyúk, semmit sem láthattunk. Végre felszállt a köd, s az első lövés előtti izgalom vett rajtunk erőt. Cél a Ljubovijai Kolostor, melyben a komitácsik összejöveteleiket tartották. Távolság 3200 méter. Az ágyúk gyönyörűen működtek, egypár lövés után a fala csupa luk. Nagyszerű positiónkból egész nap figyelhettük a harc lefolyását. Délben jelentést kaptunk, hogy a 11/29. zlj. nem tudott a Drinán átkelni, igen sok sebesülttel a Drina innenső oldalán volt kénytelen maradni. Tüzérségünk tovább kereste az ellenséges tüzérséget, melyet végre nagy örömünkre 5200 m távolságban az „Usi Glavica” tetején, egy erdő szélén fedeztek fel. Egy pár jól irányzott shrapnel elkergette az ütegek legénységét, kik futva menekültek és ágyúikat cserbenhagyták. Közben zászlóaljam átkelt a Drinán, s izgalmasan lestük egész délután, milyen szépen teljesíti feladatát s hogy éri el lassan-lassan az elfoglalandó hegy tetejét. Ott megtalálták az elhagyott szerb üteget. Mire a zászlóaljunk a hegy tetejét megszállotta, feltűntek a Drinán a pontonok s a pionirek46 programszerűen hozzáláttak Mihaljevicnél a híd építéséhez. Ezen a hídon vonul át a tüzérség és a train. A mai napon volt a 109. népfölkelő dandár tulajdonképpeni tűzkeresztsége, melyet fényesen álltak meg s kifogástalanul teljesítették feladatukat. Az első ütközetet megnyertük. IX. 9. Már hajnalban 2 óra óta állandó fegyverropogás és ágyúdörgés hallatszott. A tőlünk balra levő brigád csak nehezen tud átkelni a Drinán. A tüzérség parancsot kapott Mihaljevicnél a Drinán átkelni s Ljubovián át Donja Ljuboviára menni, s ott állást foglalni, hogy a gyalogságot előmenetelében támogassa s a Dugón levő ellenséges tüzérséget ártalmatlanná tegye. Délben érkeztünk a Drinához - végre átmehetünk Szerbiába. Mikor a tiszta vizű, sebes folyású Drinához értünk valamennyiünkben egy vágy támadt, megfürdeni. Sajnos nem lehetett: a híd nem készülhetett el, s a pontonokon oly nehezen ment az áthajózás, a nehéz ágyúk felvontatása, hogy alaposan kellett dolgoznunk. '/гЗ-ког értem szerb partra. A pusztulás teljes, minden ház összelövöldözve vagy földig leégve, a szobák teljesen üresek, legnagyobb részükben a háztető fekszik. Leültünk egy volt szerb finánclaktanya udvarán egy óriási diófa árnyékába s kipihentük a délelőtti fáradalmakat, meg is ebédeltünk, az ebéd dióból és komiszkenyérből állott egy pohár vörösborral. 4-kor indulhattunk tovább Ljuboviába. Egy nagyon csinos kisvároska, járdával, utcai világítással, de nincs egy házon sem ablak, sem ajtó, valamennyi kitépve darabokban az utcán. Az üzletekben, lakásokban minden összetörve és zúzva, egyik bakám egy kis gyerekjáték zongorát talált az úton. Egyetlen egy lakos sem látható, részint kipusztították, részint elmenekültek még a tegnapi tüzérségi tüzeléskor. Megnéztük a kolostort is, mely mint utólag megtudtuk tele volt szerb katonákkal, kik az első shrapnelljeinkre futva menekültek. A kolostor környékén találtunk shrapnellrészeket. Az út további része Hídépítő utászok 249
