Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Bathó Edit: "Vajha volna már egy tisztességes mulató helyiségünk!" A vendégfogadás néhány nevezetes épületének története Jászberényben a 18-20. században
A város első vendégfogadója a 18. század elején létesült, de a vendégfogadás két jelentős épülete, a Pannónia szálló és a Lehel szálló csak a 19. században épült fel, s egészen a 20. század második feléig szolgálták Jászberény „idegenforgalmát”. Az említett épületek építésének története igen figyelemreméltó, és rendkívül jól tükrözik az adott kor mentalitását, kulturális érzékenységét. A továbbiakban levéltári források és egyéb dokumentumok segítségével felidézzük Jászberény legnevezetesebb vendéglátó épületeinek (Jászkürt fogadó, Pannónia szálló, Kőpince, Lehel szálló) történetét, építésének körülményeit. Nagy vendégfogadó, Jászkürt fogadó A Jászberénybe érkező vendégek fogadására és elszállásolására a 18. század elejéig nem igen volt alkalmas épület, csupán a település szélén, illetve határában álló csárdák egy-két szobáját vehették igénybe, ha volt ilyen, vagy pedig magán házaknál szálltak meg. A csárdák, a magyar vendéglátás kezdetleges építményei a török világ alatt születtek.7 A „csárdák”8 eredetileg egyfajta fészerféle hajlékot jelentett, ami enyhelyet nyújtott a végtelen alföldi pusztán utazó embereknek, vendégfogadó jellege csak a hódoltság utáni időkben alakult ki.9 A vendéglátás igényesebb és alkalmasabb intézményei, a vendégfogadók a 18. század első felében - még az eladottság éveiben - jelentek meg a Jászkunságban, s létrejöttük az új földesúr működésével hozható kapcsolatba. A Pesti Invalidus Ház 1731. január 1-jével vette át a Jászkun Hármas Kerület földesúri jogait, s azonnal munkához is látott. Az eredményesebb gazdálkodás érdekében egy részletes birtokigazgatási tervet készítettek, amelynek bevezetésére és végrehajtására számos utasítást írtak elő, többek között, hogy „Tanácsos vendégfogadókat építeni Jászberényben, Jászárokszálláson, Jászapátiban, Jászalsószentgyörgyön, Kiskunhalason, Mérges és Törtei pusztán, ugyancsak Karcagújszálláson, Kunhegyesen és Kunmadarason... s ha ezek felépülnek, még inkább fogják gyarapítani a földesurasági jövedelmet ”.10 A gazdaság szerkezetének gyökeres átalakítására vonatkozó tervjavaslatot és végrehajtási utasítást Ferdinánd Joseph Eck, a Pesti Invalidus Ház parancsnoka, Orczy István földesúri adminisztrátor, valamint Herpay Mihály kiskun, Gaál Mihály nagykun, és Kiss Mátyás jász kerületi választott kapitányok alaposan * 18 GYÖRFFY István: A csárda. In: Magyar falu - magyar ház. Bp., 1943 . 225. p., KÜRTI László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez. In: ZOUNUK 18. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, 2003. 84. p. „A csárda szavunk szerb-horvát közvetítésű jövevényszó, amelynek végső forrása a perzsák cártök négy oszlopon álló erkély, négyszögletű szoba jelentésű szava.” In: MAGYAR NÉPRAJZI Lexikon I. 467. p. GYÖRFFY I. 1943. 225-226. p. KISS J. 1992. 124-126. p. 21
