Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Bathó Edit: "Vajha volna már egy tisztességes mulató helyiségünk!" A vendégfogadás néhány nevezetes épületének története Jászberényben a 18-20. században
megvizsgálták, és megállapították, hogy ezt a nagyszabású átalakítást nagyobb pénzügyi ráfordítás nélkül egyelőre nem lehet megvalósítani. A jászkunsági mezővárosok ugyanis a régi és most is elismert koronabirtoki jogállásukból adódóan sohasem mondanak le a királyi kisebb haszonvételekről, ezért mindenképpen ragaszkodnak a korábbi árenda fizetés rendszeréhez. A Jászkun Kerület települései termény-, bor- és báránytizedet sohasem fizettek, ha mégis erre kényszerítenék őket, akkor inkább elköltöznek a Kerületekből, minthogy szabad költözködési joggal is rendelkeznek. Kikötötték azt is, hogy a jelenleg meglévő és az újonnan építendő vendégfogadókat is csak bérleti kezelésbe lehet kiadni, jóllehet a bérleti összeg valamivel felemelhető. Orczy István11 1731 májusában már parancsot kapott arra, hogy tegyen előkészületeket Kiskundorozsmán, Szentmihálytelken, Félegyháza és Majsa pusztán a vendégfogadók felépítésére. A munkálatok a jelzett településeken és pusztákon hamarosan meg is kezdődtek. Mivel Félegyházán már állt egy fogadó, így azt építették újjá, és boltozatos pincével látták el.12 Valószínűleg a Pesti Invalidus Ház rendeletének hatására épült meg 1731- ben Jászberény első vendégfogadója is a város főterének délnyugati részében, a későbbi Scheckenbach-féle patika szomszédságában, amelyről visszaemlékezéseiben így ír Déryné: ”... a nagy vendégfogadó ...a nagy utcáról bevágó s házunk előtt elvivő széles, de rövid utca végiben volt építve ... ahová mindenféle nemzedék: kereskedők, zsidók, uraságok szállásoltak, mert ez volt Jászberényben az egyetlen fogadó ”.13 A ma is fennálló földszintes fogadóépület homlokzati bejárata fölött lévő latin nyelvű felirat megőrizte az utókornak a tényt, hogy a kiváltságos Jászberény városa emeltette 1731-ben, Muhoray Mátyás főbírósága és Sipos Pál másodbírósága idején. Felette a város két puttó által tartott, indadíszekkel övezett kőcímere látható. A főbejárat két oldalán, 4-4 egyenes záródású ablak, a középső részt pedig két falpillér teszi hangsúlyosabbá. Az udvari homlokzatot íves árkádok tagolják, a belső termek boltozatosak. A fogadó működtetését a városi tanács árendába adta ki, ez által is növelve a város bevételeit. 1738-ban a fogadó bérlője Bichman Kristóf volt, akinek működése valószínűleg megfelelt a város vezetésének, mert hat év múlva is még ő folyamodik panaszával a nemes tanácshoz, miszerint a hadi comissárius által 1743. február 28-tól 1744. február 2-ig kibérelt fogadót hat hónapig a Hallerianusok,'4 öt Orczy István 1714 és 1734 között volt a jászok és kunok főkapitánya. B. GÁL Edit: Az Orczy-bárók. család- és birtoklástörténeti vázlat. In: AGRIA XXXVI Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 2000. 63-99. Eger, 64. p. KISS J. 1992. 128-131. p. RÉZ P. 1955. 46. p. hallerianusok: 18. századi katonai alakulat 22
