Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Horváth Gergő: Balla Antal szakvéleménye a Buda és Debrecen közötti új postaútról
Buda és Szolnok között ezt figyelembe véve sem volt nehéz dolga a mérnöknek, ugyanis az általa is támogatott irány már ekkor is frekventált útnak számított, mivel a Jászkunság felől ezen az úton szállították a sót Pestre.19 1786 előtt ezen az úton csak Cegléden állt postaállomás, Szolnokon pedig átvivő állomás működött két futárral (veredarius),20 akik az érkező leveleket vitték tovább. Az állomások kijelölését segítette még, hogy a jelzett útvonalon számos helyen álltak csárdák, vendégfogadók. A korban sok postaállomás és vendégfogadó kapcsolódott össze, így az átutazóknak éjszakára megfelelő pihenőhelyet és meleg ételt tudtak biztosítani.21 Mivel a Tisza a tervezett postautat keresztülvágta, lényeges volt, hogy a folyó mely pontján lehet folyamatos és akadálymentes áthaladást biztosítani. A térségben ekkoriban csak két ponton lehetett átkelni a Tiszán: Vezsenynél a réven keresztül Martfű felé, és Szolnoknál a tahidon. A megadott szempontok alapján csakis az állandó híd jöhetett szóba, hisz azt nem akadályozta semmilyen egyéb tényező, ráadásul kerülőt sem kellett tenni az átkeléshez.22 Negyedik szempontként pedig a mérnöknek figyelembe kellett vennie egy 1785-ös udvari rendeletet, mely szerint a forgalom gyorsítása érdekében az addig másfeles és kettes postaállomásokat egyes postaállomásokká kellett alakítani. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a postaállomások közötti távolság a 22-30 km-ről, 15 km-re, tehát 8000 bécsi öl távolságra csökkent.23 A közölt forrás a Buda és Szolnok közötti postautat és annak tervezett állomásait részletezi. Balla ugyanakkor hidrológusként, tehát vízügyi mérnökként is kiváló szakember volt, ennél fogva kitért a Szolnokot követő, igencsak problémás nagykunsági, mocsaras szakaszra is. Szolnok után Törökszentmiklósig csak egy úton lehetett eljutni, a települést elhagyva azonban felmerült a kérdés, hogy a postaút Kisújszállás és Karcag között elterülő Kara János mocsáron keresztül, avagy Fegyvernek és Bánhalma felé haladjon tovább. A Kisújszállás és Karcag között található hatalmas mocsarat a Mirhó-fok táplálta, mely a mai kiskörei Tisza-hídtól nem messze fakadt a Tiszából és elfolyt egészen a Gyolcs-mocsárig, ami szétterült a környező pusztaságban. A mocsár vize aztán Kunhegyes határában gyűlt össze és torkollott a Kakat-érbe, mely továbbszállította azt a Kara János mocsarába. A mocsarat déli irányból, a SZIKSZAI Mihály: A máramarosi só továbbszállítása a Jászkunságban. 109-110. p. In: Revista Archivei Maramure§ene 2010/3. szám. Baia Maré, 2010. BOTÁR Imre: Szolnok települési, népesedési és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Szolnok, 1941. 20. p. SZIKSZAI M. 2005. 49. p. A szolnoki Tisza-híd történetéhez lásd még: SZIKSZAI Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig. In: ZOUNUK 6. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, 1991. 9-31. p. KAMODY M. 1990. 13. p. 214
