Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Horváth Gergő: Balla Antal szakvéleménye a Buda és Debrecen közötti új postaútról
összekötő kőhíd tervezetét is. Nem magát a hidat tervezte meg, pusztán mérnöki számításokkal igazolta a híd fontosságát, és hogy a híd megépítése nem okozna árvizet.14 Felvetése végül visszhang nélkül maradt, az első kőből épült híd (Lánchíd) pedig mintegy fél évszázaddal később valósult csak meg. Balla Antal mérnöki munkája mellett kiváló hidrológus, vízügyi mérnök is volt. Jelen tanulmányunk szempontjából ki kell emelnünk, hogy 1777-78-ban elkészítette a Gyolcs- és Kara János-mocsarak részletes térképét. Valamint ő volt az első mérnök, aki megtervezte a Dunát a Tiszával összekötő csatornát (1793). Bár a XVIII. század végén többen is foglalkoztak a csatorna megépítésének gondolatával, az építés végül nem kezdődött el, Balla pedig 1806-ban végleg lemondott a megvalósításáról.15 Balla Antal korának egyik legnagyobb általános műveltséggel bíró mérnöke, hidrológusa volt. Sokoldalúságát, rendkívüli műveltségét mutatja, hogy a műszaki tudományok mellett foglalkozott még régészettel, súly- és mértékproblémákkal, valamint hangtannal.16 Utóbbi témában megjelent értekezése az egyetlen olyan munkája, amely magyar nyelven látott napvilágot.17 Térképei nem csak szakértelmét, szakmai pontosságát tükrözik, hanem kézügyességét, esztétikai érzékét is. Mérnöki megbízatásáról 72 éves korában, 1812 őszén mondott le.18 Nyáregyházán érte a halál 1815. szeptember 17-én, és itt is temették el. A magyarországi postaügyek felügyeletét ellátó Helytartótanács Balla Antal számára négy feltételt szabott meg, s ez olyan út kijelölését akarta elérni, amely viszonylag egyenes vonalú és minimális karbantartómunka mellett is folyamatosan jó minőségben tartható meg. A vizsgált korban a postautak felügyeletét a postamesterek végezték, akik ha javításra szoruló útszakaszt találtak, jelezték a problémát a vármegyének, amely a helyreállítás elvégzésére munkásokat küldött. Általánosságban elmondható, hogy az ún. rakottkő alapú utak megjelenéséig folyamatos problémát jelentett az útminőség megtartása. Érthető tehát, hogy lényeges kérdés volt az útvonal kijelölésekor az út minősége. Lásd ugyanott. FODOR Ferenc: Magyar vízmérnököknek a Tisza-völgyben, a kiegyezés koráig végzett felmérése, vízi munkálatai és azok eredményei. Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 8. Bp., 1958. 17. p. Lásd: ugyanott. A hangról és annak természetéről, nemkülönben az éneklőket és musikusokat vezérlő jelekről, melyeket kofáknak nevezni szoktunk eredetekről és értelmekről irt munkácska. Pest, 1774. FODOR F. 1958. 16. p. 213
