Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Bathó Edit: "Vajha volna már egy tisztességes mulató helyiségünk!" A vendégfogadás néhány nevezetes épületének története Jászberényben a 18-20. században
küzdelmét jogtalanul elvett szabadságuk és kiváltságaik visszaszerzéséért 1745-ben végre siker koronázta, amikor „kegyes királynői engedéllyel”, nagy összefogás és erőfeszítések árán véghezvitték a redemptiót. A redemptiót követően a Jászságban is megindult az iparosodás, polgárosodás, városiasodás, és kialakult az a parasztpolgári életmód, amely mintegy másfélszáz esztendőn keresztül jellemezte a jászokat és településeiket. A társadalmi, gazdasági fejlődés hatására átalakult a települések képe: új középületeket, lakóházakat építettek, csinosodtak az utcák és a terek is. Jászberény a 18. század második felében még egy alföldi mezőváros jellegzetes képét mutatta, központjában a Nagytemplomtól a Pálinkás-keresztig lehúzódó hatalmas főutcával, melyből kiemelkedett a Jászkun Hármas Kerület barokk-rokokó stílusú,3 ekkor még földszintes székházának épülete. Távolabb a Felvég felé a Barátok temploma, az Alvégen pedig a reformátusok templomának fatornya magasodott az ég felé, s körülöttük a városon átfolyó Zagyva oldalágai hálózták be a város belterületét. A település szerkezetét ekkor még a halmazosság, a kétbeltelkesség4 jellemezte. A település egyik jeles szülötte, a magyar vándorszínészet nagyasszonya, Scheckenbach Rozália, akit később csak Dérynéként tisztelt a nagyérdemű publikum, visszaemlékezéseiben az alábbi módon írta le a város 19. század eleji arculatát. „Jászberény igen népes, jó nagyocska mezőváros volt már akkor is, a város közepén végignyúló egyetlenegy nagyon széles, hosszú utcával... A két sorban álló házakat azonban imitt-amott egy-egy utcácska hasítja be, azon tömeg-épületekhez vezetők, melyek a házsorok mögött vannak építve összevissza, keresztül-kasul vezető utcácskákkal, nád- és szalmafedeles házikóival, melyek mintha szégyenletökben bújtak volna a nagy sorházak mögé. ”5 A haladás azonban megállíthatatlan volt, hiszen Jászberény, mint a Hármas Kerület központja a fejlődésben is igyekezett élen járni. A városon - Budapestről Heves irányába - a Zagyván átvezető út fontos kereskedelmi és postai szolgálatot látott el, ezért a korábbi tahidat 1806-ban négynyílású, szép vonalú kőhíddal váltották fel.6 A Jászkun Kerület földszintes székházát 1827-ben átalakították, ekkor építették fel a ma is fennálló, impozáns, egyemeletes, klasszicizáló stílusú épületet. 1838-39-ben épült fel az új városháza, 1885-ben az Érseki Leánynevelő Intézet (Zárda), 1888-89-ben pedig az új gimnázium. SÁROS ANDRÁS: Jászberény műemlékei, emlékművei, emléktáblái. Jászberény, 1971. 16. Pkétbeltelkes település: egy helyiségen belül egy gazdának két beltelke van. A település központjában állnak a kicsiny, felkerítetlen portájú lakóházak, a település szélén pedig a gazdálkodás színterei, az ólas- vagy szérűskertek. In: MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON 3. Bp., 1980. 177. p. RÉZ Pál: Déryné emlékezései I. Magyar Századok. Bp., 1955. 46. p. BATHÓ Edit: A nagy Kőhíd és az Oláh-híd Jászberényben, In: Berényi Kármentő, 2013. XX. évf. 1. sz. 3. p. 20
