Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Bathó Edit: "Vajha volna már egy tisztességes mulató helyiségünk!" A vendégfogadás néhány nevezetes épületének története Jászberényben a 18-20. században
BATHÓ EDIT VAJHA VOLNA MÁR EGY TISZTESSÉGES MULATÓ HELYISÉGÜNK!” A VENDÉGFOGADÁS NÉHÁNY NEVEZETES ÉPÜLETÉNEK TÖRTÉNETE JÁSZBERÉNYBEN A 18-20. SZÁZADBAN Jászberény, a Jászság és a Jászkun Hármas Kerület központja A Zagyva folyó két partján fekvő Jászberény a legrégebbi időktől fogva a Jászság legnagyobb kiterjedésű, legnépesebb települése, gazdasági, vallási és kulturális központja. A 150 éves török megszállást a Jászság, s így Jászberény is viszonylag szerencsésen átvészelte. Lakói a kíméletlen adóterhek és a városban állomásozó török lovas őrség katonáinak kegyetlenkedései miatt ugyan időnként elfutottak a szomszédos megyékbe (Heves, Nógrád, Gömör), de később újból visszatértek, s ennek következtében a város voltaképpen sohasem vált teljesen lakatlanná. A település viszonylag együtt maradt lakosságának, és jelentős gazdasági erejének köszönhetően a török hódoltság idején vált a kiváltságos Jászkun Hármas Kerület közigazgatási központjává, s ebbéli pozícióját egészen 1876-ig megőrizte. 1692-ben I. Lipót három országos vásárt engedélyezett Jászberénynek, s az 1699-es Pentz-féle összeírás pedig a Jászság és a környékbeli magyar területek vásározási központjának nevezte. A Jászkunság 1702-ben történt eladását követően a földesúr, a Német Lovagrend is itt hozta létre központját, és innen irányította — a Rákóczi szabadságharc idején végleg egységgé forrott — Jászkun Kerület közigazgatási és gazdasági életét. 1731-ben a kincstár másodszor is kiárusította a Jászkun Kerületet, amikor „örökös joggal és visszavonhatatlanul” a Pesti Invalidus Ház tulajdonába adta át.1 A jászok és kunok az eladottság 43 éve alatt élvezett viszonylagos igazgatási autonómiája tette lehetővé, hogy 1734-ben Jászberényben, saját költségükön felépítsék a Hármas Kerület közös székházát, elkerülve ezzel, hogy annak urasági székhely jellege legyen.2 A jászok és kunok állhatatos, kitartó KISS József: A pesti invalidus ház jászkunsági földesurasága 1731-1745. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 114. Bp., 1992. 72-73. p. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745-1876. Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 17. p. 19
