Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Mucsi László: Az újrakezdéstől az államosításig a tiszaföldvári református iskola 1945 és 1948 között
sem, így mindössze négy középfokú intézmény maradt református tulajdonban Sárospatakon, Debrecenben, Pápán és Budapesten. A protestáns egyházi iskolákra nehezedő nyomás és az anyagi támogatások elapadása azonban oda vezetett, hogy az egyházak maguk ajánlották fel gimnáziumaikat az államnak. így az 1952-es új megegyezés alapján már csak Debrecenben maradt egyházi kezelésű gimnázium, melynek 25 %-át az evangélikusok számára tartották fenn.136 Szolnok vármegyében a református egyház által fenntartott iskolákban nem került sor nyílt megmozdulásra sem az államosítás mellett, sem pedig az ellen.137 Mégis az esetleges megmozdulásokat elkerülendő, az állam megfelelő óvintézkedéseket hozott. A vármegye főjegyzője, Palkó Andor 1948. június 14-én, tehát két nappal az államosítást szentesítő törvény parlamenti vitája előtt, jelentette a belügyminiszternek, hogy az érvényben lévő utasításoknak megfelelően „a közigazgatás helyi vezetői, úgy a városokban, mint a községekben a papokat, tanítókat és más vezetőket összehívták, s közölték közös megbeszélésen nevezettekkel, hogy esetleg bárminemű ténykedést fejtenének ki az iskolák államosításával kapcsolatosan, akár nyílt, akár burkolt formában /.-suttogás, rémhírterjesztés, agitáls (sic!) stb./ úgy szemilyileg (sic!) felelősek a következmény ekért. ”138 Ugyanez a jelentés leszögezte, hogy a vármegye területén nyugalom van. A kormány a sajtópropaganda eszközével is élt. A megyei hírlap, a Tiszavidék 1948. május 22-én számolt be a vármegyei Pedagógus Szakszervezet „összvezetőségi üléséről", ahol a pedagógusok állítólag egyöntetűen követelték az egyházi iskolák államosítását és elítélték „Mindszenty hercegprímásnak a pedagógusok lelkiismereti szabadságát támadó intézkedését, amely eltiltotta a pedagógusokat a szakszervezeti gyűlés látogatásától. ”139 Egy későbbi cikk oly módon próbált érvelni, hogy példaként említette Dósa József volt kunszentmártoni lelkészt, aki állítólag már 1910-ben javasolta az iskolák államosítását, felismerve az ifjúságra nézve származó előnyöket."140 A propaganda és a burkolt fenyegetés együttesen hathatott az emberekre. Tiszaföldváron hatásosnak bizonyult, a felekezetek semmilyen ellenállást nem tanúsítottak az iskolák államosításakor. A Az evangélikusok eredetileg megtarthatták a budapesti fasori fiúgimnáziumot és a Deák téri leánygimnáziumot, azonban 1952-ben ezeket átadták az államnak. A katolikus egyház óriási csatározások árán érte el, hogy négy rend 2-2 gimnáziumot tarthatott fenn: a bencések Pannonhalmán és Győrött, a piaristák Budapesten és Kecskeméten, a ferencesek Szentendrén és Esztergomban, a szegedi iskolanővérek pedig Debrecenben és Budapesten. A zsidó felekezet Abony utcai gimnáziumát tarthatta meg rövid ideig. KARDOS J. 2007. 50. p. NÁNÁSI M. 1993. 157. p. MNL JNSZML Alispáni iratok, 22913/1948. A vármegye főjegyzőjének jelentése a folyó hó 7-én megtartott értekezleten adott utasítások végrehajtásáról, 1948. jún. 14. A vármegyei pedagógusok egységesen követelik a felekezeti iskolák államosítását. Tiszavidék, IV. évf. 23. sz. 1948. május 22. 3. p. Már 1910-ben az iskolák államosítását kérte a kunszentmártoni plébános. Tiszavidék, IV. évf. 26. sz. 1948. június 12. 2. p. 174
