Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Mucsi László: Az újrakezdéstől az államosításig a tiszaföldvári református iskola 1945 és 1948 között
helyi református közösségek meglehetősen rezignáltan vették tudomásul az iskolák elvesztését. 1948. június 25-én a belterületi egyházközség presbitereinek gyűlésén a lelkész-elnök sajnálkozva jelentette, hogy az iskolát államosítják, s az egyháznak meg kell válnia a tanítóktól. „Szorongó szívvel adjuk át őket az államnak, s kérjük, hogy ott se feledkezzenek meg egyházunkról. ” - zárta mondandóját dr. Gál Lajos. A presbiteri testület ezután köszönetét mondott a tanítóknak az egyháznál végzett munkájukért.141 A belterületi iskola átvétele 1948 októberére zajlott le, amelynek során állami tulajdonba került a két tanterem, az igazgatói iroda, az udvar, a kút, a pince és a fáskamra. Az udvaron levő pincét a harangozó használhatta addig, amíg az iskola nem alkalmazott saját takarítót.142 Ószőlőben a református iskola növendékeit a Virághegyi Körzeti Állami Általános iskola vette át, Vida Gyula igazgató vezetése alatt. Szilágyi Elemér református tanítót saját kérésére Ókécskére helyezték át.143 A belterületi iskolaépület a Belterületi Állami Leányiskolához került, melynek igazgatója Kiss Kálmán volt.144 Holéczy Ilona és D. Nagy Sándor is abban az iskolában tanított tovább,145 akárcsak Kazai Benjámin, aki az egyházközség életében is rendkívül aktív maradt. Összegzés Végigkísértük tehát egy apró egyházi iskola történetét abban a korszakban, amikor az egyház és az állam versengésének tárgya látszólag az iskola volt, valójában azonban a verseny az emberek feletti szellemi kontroll gyakorlásáért folyt. Ebben vitathatatlanul az állam szerezte meg a győzelmet, az az állam, amely az iskolák államosításakor már tulajdonképpen egyenlő volt a Magyar Dolgozók Pártjával. Ahogy a kommunisták lépésről-lépésre haladva ellehetetlenítették politikai ellenfeleiket, ugyanazt a taktikát követve vonták az állam ellenőrzése alá az egyházi iskolákat. Ezt a folyamatosságot példázza az általunk bemutatott iskola története is. Az állam kezdetben csak az alapvető nevelési elveket határozta meg az iskolák számára, megrostálta a tankönyveket, a pedagógusokat átképző tanfolyamokon való részvételre biztatta. A szegényebb egyházközségek esetében, mint például a tiszaföldvári, ez kibővült az anyagi függéssel is, hiszen mint láttuk, az állam jelentős részt vállalt a pedagógusok díjazásában. Ezen keresztül meghatározhatta, hány pedagógust alkalmazhatnak egy iskolában. Az igazolási TREI Pres. jkv. 1948/11. jkv. TREI Pres. jkv. 1948/IV. jkv. TREKL I. 33. g. 18. d. Vegy. jel. 1314/1949. Iskolaigazgatóról jelentés, 1949. júl. 9. MNL JNSZML VI. 501. 29. d. Tanfelügyelő ir. 3410/1948. Helyzetjelentés a tiszaföldvári állami és államosított iskolák állapotáról, 1948. aug. 14. MNL JNSZML VI. 501. 30. d. Tanfelügyelő ir. 3842/1948. Nevelők szétosztása a tiszaföldvári belterületi állami általános iskoláknál, 1948. aug. 28. 175
