Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Mucsi László: Az újrakezdéstől az államosításig a tiszaföldvári református iskola 1945 és 1948 között
egyházközség, így az ottani reformátusok anyaegyháza a tiszaföldvári volt. Ez az arány viszont csak hozzávetőleges, amire a reformátusok születési és halálozási adataiból tudtunk következtetni. Az 1943-as évben 145 újszülöttből 12 volt cibakházi (8,2 %), 1945-ben 147-ből 3 (2,0 %), 1946-ban 121-ből 9 (7,4 %), 1947-ben pedig 140-ből 12 (8,5 %). Az újszülötteknek tehát átlagosan 6,5 %-a Cibakházán jött a világra. Ami a halálozási adatokat illeti, 1943-ban 77 halottból 10 volt cibakházi (12,9 %), 1946-ban 101-ből 6 (5,9 %), 1947-ben pedig 90-ből 4 (4,4 %). A halottak között előforduló cibakháziak átlaga tehát 7,7 %. A két adat átlaga adja a fent említett 7 %-ot, bár ha a két népszámlálás adataihoz viszonyítjuk a hirdetőkönyv számait, nagyon valószínű, hogy még ennél is magasabb volt a cibakházi hívek aránya a Tiszaföldvári Református Egyházközségen belül.11 Mindenesetre elmondható, hogy az egyházközség tagjainak száma folyamatosan emelkedett: 1943-ban 75, 1944-ben 16, 1945-ben 51, 1946-ban 21, 1947-ben pedig 51 fővel. Ez átlagosan 42-43 új hívőt jelentett évente. Az emelkedéshez az is hozzájárult, hogy a református hitre áttérők száma meghaladta a felekezetből kitérők számát.12 Jól látható tehát, hogy a hívek arányának csökkenése ellenére, még a 20. században is a református maradt a település domináns felekezete. Nem véletlen tehát, hogy a református iskolai oktatás nagy hagyományokra tekintett vissza. A település 1706-os pusztulása, majd 1721-es újjátelepülése után szinte azonnal megindult az oktatás a református iskolában.13 Az iskola folyamatosan működött és a 19. századra rendkívül zsúfolttá vált, ami megkövetelte más intézmények létrehozását. Ennek a kényszerét növelte az 1868-ban kiadott népoktatási törvény is, mely általános tankötelezettséget hirdetett Magyarországon. A törvény következtében hamar megjelentek a településen más egyházi, illetve községi iskolák.14 Bár a viszonylag magas tandíj miatt az 1880-as évek közepétől az egyházi iskolák tanulói létszáma jelentősen csökkent, a 20. század első évtizedeiben még mindig meghatározó szerepük volt a településen. Mellettük Tiszaföldvári Református Egyházközség Irattára (Továbbiakban: TREI), Templomi hirdetőkönyv (Továbbiakban: Tempi, hir.) 1944. jan. 1-es, 1945. jan. 1-es, 1946. jan. 1-es, 1947. jan. 1-es és 1948. jan. 1-es bejegyzés. Az 1944-es évre vonatkozóan sajnos csak az egyházközség összlétszámát említi a hirdetőkönyv. Uo. T. BERECZKII. - SOÓS I. - URBÁN L. 1989. 372. p. Az 1860-as évek végén a három tanítót foglalkoztató református népiskola mellett működött a két tanerővel rendelkező községi alapiskola és az egy tanítót alkalmazó ágostai evangélikus egyházi iskola is. 1876-tól 1895-ig 7 iskola épült a községben. Ezek közül kettő volt református, 1880-ban és 1893-ban épített a református egyház új iskolát és mind a két építkezés az Ószőlőben történt. TÁLAS László: Tiszaföldvár oktatásának története. In: Kelemen É. - Pató M. - Szlankó I. (Szerk.) 2002. 196. p.; A református iskolák 19. századi történetéhez bővebben lásd: GÁL Lajos: A Tiszaföldvári Református Egyházközség története 1867-1920. Kézirat. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára /TFMA: 140-71/ 1971. 108-132. P147
