Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Mucsi László: Az újrakezdéstől az államosításig a tiszaföldvári református iskola 1945 és 1948 között
Martfű, 1952-ben pedig a kevésbé jelentős Hék, mely Mezőhék néven lett különálló falu. Ennek következtében 1960-ban már csak 12.486 lélek élt Tiszaföldváron.6 A település lakosságának vallási összetételére vonatkozóan több forrás áll a rendelkezésünkre. Ezek közül az első és legfontosabb az 1941. és 1949. évi népszámlálások ide vonatkozó adatai. Tiszaföldvár 1941-ben 5.875 református, 4.901 római katolikus, 1.190 evangélikus, 95 izraelita, 21 görög katolikus, 12 görög keleti, 1 unitárius és 1 baptista vallású lakossal rendelkezett. Mindez azt jelenti, hogy a településen a legnépesebb felekezet ugyan a református maradt, számarányuk azonban már csak az összlakosság 48,57 %-át érte el.7 1949-re ez az arány tovább csökkent. Ekkor a népszámláló biztosok 6.597 református, 6.334 katolikus, és 1.270 evangélikus vallású lakost vettek számba Tiszaföldváron. Az izraeliták száma 11-re csökkent, a görög katolikusok 44-en, a görög keletiek 7-en, az unitáriusok és a baptisták pedig egyaránt 2-en voltak jelen. Rajtuk kívül a népszámlálók még további 14 lakos adatait rögzítették, akik vagy más felekezethez tartozónak, vagy felekezeten kívülinek vallották magukat, illetve éltek Tiszaföldváron ismeretlen vallási felekezethez tartozó lakosok is. A reformátusok aránya ekkorra már 46,19 %-ra esett vissza, bár pusztán számukat tekintve még mindig a legnépesebb vallási közösségnek számítottak.8 Térvesztésük a 19. század közepétől gyakorlatilag folyamatos volt: 1850-ben a helyi lakosságnak még a 80 %- át adták a reformátusok, míg a század végére ez az arány 65 % körülire, a 20. század közepére pedig 50 % alá csökkent.9 A két hivatkozott népszámlálás közötti időszakra vonatkozóan is vannak adataink a település református lakosainak számáról. A Tiszaföldvári Református Egyházközség Templomi hirdetőkönyvében precíz feljegyzések maradtak fenn az egyházközséghez tartozók számáról az 1943 és 1948 közötti évekből. Ekkor a református lelkek aránya nem, de száma folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott. 1944. január 1-jén az egyházközséghez tartozók száma 6.725 volt (szemben az előző évi 6.650-el), 1945-ben ugyanezen a napon 6.741, 1946-ban 6.792, 1947-ben 6.813, 1948-ban pedig 6.864 fő.10 Ezeknek legalább 7 %-a azonban cibakházi lakosnak számított, ugyanis Cibakházán nem létezett református Uo. Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. (Szerk.: Központi Statisztikai Hivatal) Bp., 1947. 548. p. Az 1949. évi népszámlálás: vallási adatok településenként. (Szerk.: Kepecs József) Bp., 1995 . 92-93. p. Összehasonlításképpen az 1949-es népszámlálás alkalmával országos szinten a magyar társadalom csupán 21,9 %-a vallotta magát reformátusnak. VALUCH Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Bp., 2005. 270. p. GULYÁS K. 2002. 164. p. Bár 1947-ben a Tiszaföldvári Református Egyházközség kettévált, az 1948. január 1-jén keletkezett adat még az eredeti, egységes egyházközség létszámát tartalmazza. 146
