Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Magó Károly: A polgári repülés története Szolnokon 1945-ig
nevet adott, de helyesebb a megjelölés, ha azt mondjuk, orthohelikopter. Ez a helikopter egy embert tud befogadni és a váza igen könnyű csövek rendszere. A vázból fölfelé és előre egy cső nyílik, amelyen két-két légcsavart helyezett el a föltaláló. A légcsavaroknál az a feltűnő, hogy a vázhoz közelebb esők nagyobbak és hogy a csavarok egymással ellentétes irányban forognak. A vertikális csavarok a gép emelésére szolgálnak, a horizontálisak előre vagy hátra viszik a gépet. A helikopternek két mozgatható szárnya van, amelyeknek a légcsavarokkal együtt történő mozgatását egy motor végzi, amely a szerkezet alsó részén van elhelyezve. A törzs középtengelyéből kiindulva, szilárdan megerősített farka is van a gépnek. A szárnyak és a farok selyemmel vannak bevonva. A készülék felépítése logikus és megfelel a matematikai számításoknak. Amennyiben sikerül elég könnyű, de nagy hatóerejű elektromotort építeni, akkor a helikopter be fog válni. ” A „La Vie Scientifique” lap a következőket jelentette ki az 1897. március 27-i számában: „ Csak a Ludvig Ede úr által megjelölt úton lehet remélni a levegőnél nehezebb testek repülési problémájának megoldását. Éppen ezért kutatásait az egész világnak méltányolni kell. ” A francia állam 100.000 frankos alaptőkével részvénytársaságot akart alapítani, hogy tökéletesítsék és gyártsák Ludvig Ede helikopterét.4 (Ez a modell akkor korszakalkotó szerkezet volt, mert minden bizonnyal képes lett volna a levegőbe emelkedni évtizedekkel az első sikeres helikopterek előtt). A sikeres tervező, az akkor Párizsban élő emigráns tábornok, Tiirr István javaslatára hazahozta a modellt és felajánlotta találmányát a magyar kormánynak.5 A műegyetemen bemutatta a helikopter modellt, de őrültnek nézték. Ez annyira letörte, hogy abbahagyta a további kísérletezést, visszament Párizsba, összecsomagolt és végleg hazatért.6 Ezután megismerkedett későbbi feleségével, Ocskay Ilonával, majd családot alapított. 1900-ban Budapesten műhelyt nyitott és folytatta a műlakatos szakmát. Művészi kivitelű bútorvasalás, kandalló alkatrészek, csillárok, lakberendezési tárgyak, ékszerdobozok, domborművek, jelvények, érmek készültek a műhelyében. A szakmai versenyeken és kiállításokon 1900-ban Párizsban ezüstérmet, 1904-ben Szent Louisban ezüstérmet, 1906-ban Milánóban és Pécsen aranyérmet, Budapesten pedig állami ezüstérmet nyert, végül 1911-ben VAJDA Pál: A magyar repüléstörténet életrajzi lexikona, Repülés, 1971/4. 17. p., Magyar Repülés 1948. október 25. 196. p. és BÖDÖK Zsigmond: Magyar feltalálók a repülés történetében. Dunaszerdahely, 2002. 85-86. p. Ludvig család tulajdonában lévő dokumentumok és az 1967-ben rögzített visszaemlékezések. VAJDA P. Repülés, 1971/4, 17. p., Magyar Repülés 1948. október 25. 196. p. és BÖDÖK Zs. 2002. 85-86. p. 197
