Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)

Tanulmányok - Czégény Istvánné - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. II. rész

megfelelő hőfokra való lehűlést követően a dagasztónál bedolgozták. Ezzel azonban a kenyér minősége romlott. A dagasztott kenyeret először a vetőkemencébe rakták (hitz kemence), ezután átrakták az átsütő kemencébe. A kemencéből való kiszedés után tároló polcokra került az elkészült kenyér. A vizsgálat során sok hiányosságot állapítottak meg a népi ellenőrök. A dagasztásnál kiszóródott lisztet összetaposták, majd összeseperték, átszitálták és újra felhasználták. A vetőkemencéből a kenyeret nem áthordták, hanem deszkán csúsztatták, ami szintén a kenyér minőségét rontotta. Az előírt 45 db helyett, 60 db kenyeret is beraktak a kemencébe, aminek következtében az nem sült meg. A tárolásnál a polcok nem megfelelő mérete miatt a meleg kenyeret egymásra rakták, ezért sok közülük összenyomódott. Az üzem eredetileg két műszakra épült, de a jobb kihasználás érdekében 3 műszakban dolgoztak, aminek következtében nem tudták megoldani a kész kenyér tárolását. Az üzem teljes kapacitása elérte a napi 173 mázsát. A jelentésben felvetődött annak a lehetősége is, hogy az üzem a kenyeret saját mintaboltjaiban tudná árulni. Végül kitért a jelentés a dolgozók kereseti viszonyaira is. Látszólag ellentmondásnak tűnt, de a szegedi dolgozók fizetése kevesebb volt, mint a szolnoki kollégáké.66 Ugyanakkor Szegeden nagyobb volt a termelékenység. A kérdésre a jelentésben megadták a választ amit érdemes idézni, mivel elég merésznek tűnik egy évtizeddel a „gazdasági mechanizmus” előtt. „...A szegedi munkások bérezését azért is jobbnak tartjuk, mint a szolnoki, mert ott a dolgozók érdekeltté vannak téve a termelésben, egyrészt a fajlagos tüzelő és fajlagos lisztfelhasználás tekintetében, másrészt a jóminőségű kenyér termelésben, általában tehát a takarékos gazdálkodásban. Ezt pedig úgy érik el, hogy a munkásbéralap 4,5 %-át a dolgozók a tüzelő- és a lisztmegtakarítás után prémiumként kapják... ”67

Az iparszerű kenyértermelés mennyisége kielégítette a fogyasztókat, azonban a minőséggel továbbra is probléma volt. 1966-ban egy cikk jelent meg a Szolnok Megyei Néplapban „S. O. S. kenyér ügyben” - címmel.68 „Se szeri, se száma azoknak a leveleknek, melyeket azért írnak meg, mert baj van a mindennapi kenyérrel. Tartalmuk szinte azonos: fadarabot, zsineget, bogarat találtak a kenyérben; sületlen, összeégett, repedezett, ehetetlen a kenyér; no és van egy harmadik ok, amiért panaszkodtok kell az embereknek: szombaton délutánonként nem mindig kapnak kenyeret.... ” így kezdődik a cikk,

Szegeden a sütőipari munkások átlagkeresete 1472 Ft, a Szolnoki Sütőipari Vállalatnál 1563 Ft volt.

MNL JNSZML Szolnok Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ir. Célvizsgálat. 153/1959. Szolnoki Kenyérgyár vizsgálati anyaga.

68 Szolnok Megyei Néplap, 1966. október 11.

35