Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Czégény Istvánné - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. II. rész
már a városi tanács is foglalkozott a panaszokkal. A helyi sütőipari vállalat által gyártott kenyér sokszor sületlen, égett volt, a szállítás közben pedig összenyomódott. Mindez bizonyította a régi pékműhelyek által képviselt elvet, hogy a legcélszerűbb, ha a kisütött kenyeret helyben értékesítik. A helyzeten azonban központilag kiadott technológiai utasításokkal és gyakoribb ellenőrzésekkel próbáltak segíteni. Szolnokon jobb volt a helyzet, a kenyér minősége ellen nem merült fel komolyabb kifogás, de 1951-ben, a decemberi hónapban - mivel az ünnepekre otthon nagyon sokan sütöttek kalácsot - a kereslet a kenyér iránt a felére csökkent. Említés történik még arról is, hogy a minisztérium által leküldött fűtéstechnikus megmutatta a kemencék szénnel való fűtését. A szolnoki vállalat vezetői tapasztalatcserén a miskolci kenyérgyárban jártak, ahol a mákkal beszórt kifli és a mákos csavart gyártását is megfigyelhették. A központosításra jellemző, hogy a minisztérium még a fehér és a félfehér kenyér gyártási arányát is meghatározta. Az előbbi 40 % az utóbbi 60 % lehetett, aki magasabb százalékban sütött fehér kenyeret szigorú büntetésre számíthatott. 1952 végén új típusú fehér kenyeret vezettek be magasabb kiőrlésű liszt fajtából. Az új kenyér „fehér kenyér” néven került forgalomba 3,40 Ft/kg áron. 1952-ben felsőbb utasításra az Élelmiszeripari Minisztérium körlevélben rendelte el a sütőipari szaküzletek létesítését. Indoklásként a következőket írták: a dolgozók fokozottabb igényeinek kielégítésére a sütőiparban a gyártmányok számát ki kell bővíteni. Továbbá a fogyasztókkal történő közvetlen kapcsolat kimélyítése érdekében a helyi szükségletnek megfelelően 1, vagy több sütőipari speciális szaküzletet kell létesíteni. ...Az üzleteket lehetőleg a legforgalmasabb helyeken kell létesíteni és a helyi szükségletnek megfelelően két műszakban reggel 6-tól este 10-ig nyitva kell tartani...A kirakat mutatós és megfelelő választékos áruval legyen ellátva...” Az utasítás értelmében Szolnokon (Ságvári u. 9. szám alatt), Törökszentmiklóson és Karcagon létesítettek először sütőipari szaküzleteket. A szocialista vállalat nagyüzemi keretek között kívánta megvalósítani a sütőipar hatékony termelését. Ezért sürgették kenyérgyárak létesítését a megye nagyobb településein. Jászberényben már 1952-ben felmerült, hogy a Mészáros-féle malomban létesítsenek 8 kemencés kenyérgyárat. Végül az elkészült Jászberényi kenyérgyárat 1957-ben adták át.61 Mezőtúron hasonlóképpen jártak el, annyi különbséggel, hogy itt élelmiszeripari kombinátot kívántak létrehozni. Az 1964-es elképzelés szerint a Vetőmag Termeltető és Ellátó Vállalat Mezőtúri Magtisztító Telepétől nyugatra, a szarvasi vasútvonaltól délre eső területen kívánták a sütőüzemet 61 SEBŐK Balázs. 142 p. 32
