Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Czégény Istvánné - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. II. rész
fényes legyen. A kamrában kenyérfogason, kenyérpolcon tárolták, nehogy megrágja az egér.52 Szolnokon az asszonyok a kovászt kézről-kézre adták. A kölcsönkovásszal aztán annyi kelesztőt kevertek otthon, hogy abból egy cserépfazékra való megmaradjon. Ezt tovább adták újabb sütőasszonynak. A híg kovászt a következő sütésig senki sem tette félre, mert a megszáradt kovászt hasznavehetetlennek tartották. Aki sütni akart, előbb fel kellett keresnie a házról-házra járó kovászt. Ezért hívták e kovászt „kóbolló kovásznak”. Napközben bárki odaadta szomszédjának a „kóbolló kovászt”, de naplemente után ki nem adták volna senkinek, mert a közhiedelem szerint ez esetben nagy szerencsétlenség, kár érte volna a házat. Ilyet pedig jó szomszédok - a kapott szívesség fejében - nem akarhattak egymásnak. Szolnokon a legjobb kovásza Gulyás kovács feleségének volt, még a város másik széléről is felkeresték. A kovácsműhely a központban, a mai városháza helyén állt. A szokás 60-70 évvel ezelőtt még élt ezen a vidéken. A „kóbolló- kovász” azonban lassan feledésbe merült, megjelentek a pékek, és a családok már náluk, vagy a boltban vásárolták a kenyeret.53 Egy sor tájegységre jellemző sütőipari termék készítését kezdték meg idővel. 54 A pékmúhelyekben a termelés a több évszázada kialakult szokások szerint történt. A kenyeret a házi sütőkemencéhez hasonló tojásdad alakú kemencében sütötték. A kenyérnek való tésztát fateknőkben készítették elő. Az üzem felszereléséhez tartoztak az élesztőkádak, a sütőformák, sütőlapátok, sziták, kosarak. A XIX. század végén általában az alábbi termékek készültek: fehérrozs kenyér, barnarozs kenyér, tejes zsemle, tejnélküli zsemle.55 A pékműhelyhez szinte minden esetben egy bolt csatlakozott, amelynek utcára „Kenyerek, kalácsok, kemencék-mesterek, receptek, csemegék” - sütőipari hagyományaink felélesztésének mintaprogramja, www.umvp.kormany.hu (Letöltés ideje: 2014. 03 . 07.) (Továbbiakban: „Kenyerek...”) 53 VÖRÖS István: Rajzok Szolnok város múltjából. Itt a megyénkben található kulcsos kalácsot más néven rostélyost említjük. A kulcsos kalács lakodalmakban nagy szerepet játszott, ajándékba vitték, vagy éppen a lakodalmas menetben felvonuló férfiak kezében lévő borsüveg nyakára húzták és kínálták meg belőle a nászmenetet, nézőket. Fonása különleges, egyes leírásokban ősrégi magyar díszfonásként emlegetik. Ez olyan hagyomány még a sütőipar számára is, mellyel más nemzet nem dicsekedhet. Komáromy Márton jászberényi sütőmester érdeme, hogy gyűjtötte, és ránk hagyta a fonási technika rajzait. Jászfény szarun a mai napig szegfűszeggel ízesítik a rostélyost, kulcsos kalácsot. - „Kenyerek...” 55 MNL JNSZML Tiszai alsójárás főszolgabírójának ir. 4243/1890. 30
