Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Czégény Istvánné - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. II. rész
megyei székhelye Törökszentmiklós lett. 1975-ben Szolnok megyében a következő településeken dolgoztak malmok: Törökszentmiklós, Karcag, Mezőtúr, Kunszentmárton, Jászberény, Jászjákóhalma, Jászladány, Kunhegyes, Szolnok, Tiszafüred.50 A malomipar elsősorban a fent közölt településeknél az első ötben koncentrálódott. Sütőipar A kenyérsütés hosszú évszázadokon keresztül házi jellegű volt. A falusi házak elengedhetetlen tartozéka volt a kemence, ahol hetente-kéthetente a gazdasszony végezte a kenyérsütést. A nagyobb birtokon külön-külön sütőházban végezték a kenyérnek való tészta előkészítését és sütését.51 A pékek csak a nagyobb városokban telepedtek le, pl. Szolnokon 1769-ben említenek egy pékmestert. Vidéken azonban a házi sütés annyira elterjedt, hogy a sütéskor keletkezett többletet az asszonyok vásárokon, heti piacokon árulták. A házaknál kenyérsütést általában kéthetenként végezték. A kenyerek többnyire 5-8 kg nagyságban készültek. A sütés napján cipókat, lángosokat, lepényeket is sütöttek. A kenyér erjesztő anyaga a pár (morzsoltka, korpaélesztő, komlóskorpa). Ennek készítésére szolgált a párszárító. A századfordulótól kezdve ehhez már élesztőt is adagoltak, bár jó alapanyag e nélkül is megkelt. A szitát a liszt tisztítására, levegőztetésére használták. A kovászolást, dagasztást fateknőben végezték, amely teknőtartó állványon állt. A kovászt kovászolófával keverték. Hogy a dagasztóruha ne ragadjon a tésztához, „távtartóként”, keresztfát használtak. A bedagasztott tésztát teljes mértékben felhasználták. Ha a vége már nem volt elég egy egész kenyérhez, kisebb cipót sütöttek, vagy lángost. A dagasztóteknő alján lévő tésztát is felkaparták ebből lett a vakaró. A dagasztás megkezdése előtt kezdték fűteni a kemencét. A fűtőanyag rőzse, vessző, vagy kukoricaszár volt. A felfűtött kemencéből vonóval kihúzták a parazsat, gondosan kisöpörték a pemettel, majd lapáttal bevetették a tésztát. A kenyér megsütéséhez két órára is szükség volt. A sütés végeztével a kenyeret kézzel, vagy vizes kefével „megmosdatták”, hogy szép PÁL Ágnes: Szolnok megye iparának helyzete és területi szerkezete. Bp. 1980. 72. p. MNL JNSZML Helytörténeti Adattár, D. 10. Illéssy János 1802-es hagyatéki leltárában található szakasztó kosár és sütőlapát is. - MNL JNSZML Kisújszállás ir. Végrendeletek 1761-1875. Capsa D. Fasc. 3. No. 68. 29
