Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Szigeti Tamara: Gyilkossági körkép tíz év keresztmetszetében. A Jászkun Kerületben elkövetett gyilkosságok 1833-43 között
kerülnek a helységek és a hozzájuk tartozó puszták.5 Több mint félmillió forintért váltották meg magukat a jobbágyi terhek alól. Az idáig tartó küzdelmüket nevezik a jászkunok redempciójkmk vagyis „önmegváltakozásának”, az ebben résztvevőket pedig redemptusokmk. A Jászkunság ezzel a cselekményével egyedülállót alkotott: visszaváltotta saját pénzén a kiváltságait, megszabadult földesurától.6 Mindezek eredményeképpen függetlenül élhették életüket, minden idegen befolyásolástól mentesen,7 egy nyugodtabb időszak vette kezdetét. II. A bírósági szervezet felépítése Mint ahogy az ország egyik részén sem, itt sem valósult meg ebben a korszakban még a jogszolgáltatás és a közigazgatás szétválasztása. A Jászkun Kerület legfőbb bírája a nádor volt, aki rendeletekkel és leiratokkal kormányzott, de ténylegesen a kapitány állt a kerületek élén. A választott tisztségviselők mellett két táblabírót nevezett ki kerületenként a nádor. Az ülnökök számáról a közgyűlés határozott. „Állandóan alkalmaztak várnagyot, aki a jászberényi székház gondnoki teendőit ellátta, és 8 kerületi hajdút, akik a kerületi tisztviselőket segítették feladataik végrehajtásában. ”8 A választott tisztségviselők szinte mindegyike a tanácsból vagy a külső tanács tagjai közül került ki. A legrangosabb a választott tisztségviselők közül a főbíró volt, hatalma kiterjedt a nemesekre is; választásában minden lakos részt vehetett, gyakorlatilag azonban ez a redemptusokxz. vonatkozott.9 A főbíróval az élén a legközvetlenebb jogszolgáltatást a tanács végezte a településeken, mint tanácstörvényszék, amely legkevesebb 3 taggal működött. A főbíró segítői az erre kijelölt szenátorok voltak.10 A nótáriusok írásba foglalták a vallomásokat és az ítéletet. A prókátorok közreműködése 1750 után a fellebbezéseknél és a kerületi bíróságoknál terjedt el. A tanács elsőfolyamodásúként járt el a BELLON Tibor - ÖRSI Julianna (szerk.): A Jászkunság összefogása. Karcag, 1996. 44- 45. pp. 6 BELLON T. - ÖRSI J. 1996. 57. p. 7 KELEJ. 1903. 415. p. BÁNKINÉ Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745-1876. Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok 1995. 66. p. 9 Uo. 91. és 99. p. BÁNKINÉ Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület jogszolgáltatása. In: Levéltári Szemle, 2004. 25-26. pp. 175
