Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. I. rész
CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ - SZIKSZAI MIHÁLY ADATOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE ÉLELMISZERIPARÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ I. RÉSZ Szeszfőzőipar és borászat Sörfőzés Az elmúlt évszázadokban a sört tápláló vagy gyógyító hatású italként és nem alkoholként fogyasztották.1 A serház mellé kocsmát is létesítettek, ahol fizetség ellenében a vendégek is sörözgethettek. A régi sörfőzés az árpa csíráztatásával kezdődött. Egy nevelésre való árpa (szalad) kb. 500 kg volt. Kicsírázás után a szárítóházba vitték, ahol a szárítópadra fektetve, állandó forgatás mellett pörkölték (malátakészítés). A pörköléstől függött, hogy barna vagy világos sört kaptak a nevelés végén. A pörkölést követően az aszúszaladot (elkészült maláta) a malomba vitték őrölni. A malátalisztet a nevelőházban, rézüstökben tiszta vízzel főzni kezdték, a főzés vége felé adták hozzá a komlót (500 kg árpához 50 kg komló). Az így elkészült sörlevet (virics) lehűtötték, átszűrték az élesztőkádba, ahol 5-12 napig erjedt. Ezután 50 literes hordókba töltötték és 3- 4 hónapos utóerjedésre, a pincébe vitték. A megyében sörfőzőházak Jászapátin, Jászberényben, Kunszent- mártonban, Nagykörűn és Szolnokon működtek. Nagykörű sörházát már 1714- ben említik,2 a Jászság területén lévőkkel pedig még korábban találkozunk, a Német Lovagrend uralma alatt készült összeírásokban. Legtöbb adattal a Jászberényben, Kunszentmártonban és Szolnokon tevékenykedő sörfőzőkről Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára (Továbbiakban: MNL JNSZML) Jászapáti ir. Tanácsülési jkv. 1803. 122. p. 399. sz. 1803-ban Jászapátin, a tanács beteg láb- és szájfájós lakosoknak sört vett a herényi sörfőzőtől. BENEDEK Gyula. Jász-Nagykun-Szolnok megyei iratok 1701-1800. In: ZOUNUK 17. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei levéltár Évkönyve. (Szerk.: Zádomé Zsoldos Mária) Szolnok, 2002. 236-237. p. 113
