Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész
A kétpói leletek rövid ismertetése,19 az új tárgy együttes kutatásba való bevonása talán elégséges annak kimondásához, hogy Kétpón a honfoglaló magyarok egyik leggazdagabb lelet együttese került elő. Különösen igaz ez a férfi sír együttesére, hiszen ebben a sírban két, esetleg három kiemelkedő attribútumként meghatározható tárgy van. Ezek pedig az ezüst csésze, az arany véretekkel díszített öv és az oroszlános bronzcsat. Az övveretek és a csésze együvé tartozása minden kétségen felüli, hiszen a csésze központi motívumaként értékelhető életfa az aranyvereteken megismétlődik. Ez a két tárgy az, melynek időrendje eldöntheti a temetés időpontját. Préselt aranyveretekkel díszített öv a Kárpát-medencén belül - tehát 894-895 után - jelenlegi ismereteim szerint nem fordul elő. Kétségkívül vannak préselt aranyveretek, de ezek többsége ruhadísz,20 szíjvég nincs közöttük. Övünk egyetlen analógiáját a Kárpátoktól keletre találjuk meg. A krilosi lelet régóta közismert a magyar régészeti irodalomban.21 Az A részletes anyagközlést lásd: SELMECZ L. 1980. 251-254. p.; SELMECZI L. 1981. 9-13. p. Honfoglaló Magyarság 1996. Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Múzeum. Bp., 1996.; Pl. Búj, Sárrétudvari; Balotaszállás-Felsőbalota; Kecskemét-Városföld, Farkastanya. Fettich Nándor kötete 1935-ben és 1937-ben is megjelent. A krilosi leletek az 1937-es kötetben találhatók meg. Mostanság elég nagy a bizonytalanság a magyarok etelközi, tehát a honfoglalást közvetlenül megelőző időszak régészeti hagyatékával kapcsolatban. A közismerten „szuperkritikus” Bálint Csanád is úgy véli, hogy a Krilos az egyike azon kevés, magyarokhoz köthető temetőnek, amely a Kárpátok karéján kívül található. „Jómagam egyedül Szvetlána Pletnyova és Nyikolaj Bokij által közölt Ingül menti kis temetőt, s talán Krilost (kiemelés tőlem ML) merem az ősmagyarokhoz kötni [...].” BÁLINT Csanád: A honfoglaló magyarok és Európa. In: Magyar Szemle, 1994. 787- 811. p. Ugyancsak magyarnak véli a krilosi temetőt Fodor István, de ő a közösségnek határvédő funkciót tulajdonít. A przemysli, szudovai, visnyai és krilosi temetők nézetem szerint azoknak a határvédő közösségeknek a 9. század végi, 10. századi temetői, akik az északkeleti-Kárpátokon kívül húzódó külső gyepűsávot vigyázták. Az itt előkerült emlékanyag jellegében semmiben sem különbözik a honfoglalók Kárpátokon belüli leleteitől. (FODOR István: Leletek Magna Hungáriától Etelközig. In: Honfoglalás és régészet Bp., 1994. 55-56. p. és 5. kép) Magam nem látom ugyan be, hogy ezek a kis közösségek mit védhettek a Kárpátok karéján kívül teljes elszigeteltségben, ráadásul az sem világos, hogy egy esetleges besenyő támadás esetében miképpen informálhatták a főerőket. Kovács László olyan kis közösségeket lát ezekben a temetőkben, melyek tagjainak az lett volna a feladata, hogy a muszlin kereskedőket a Kárpát-medencei magyar ügyfeleikhez kalauzolják. A két nagy kereskedelmi út egy-egy állomása volt Krilos és Przemysl. (KOVÁCS László: Muszlin pénzek a X. századi Kárpátmedencében. In: Csodaszarvas I. 2005. 42-43. p.) Inkább úgy vélem, hogy olyan kis temetőkkel van dolgunk, melyeket egy adott közösség azért hagyott fel, mert elindultak (el kellett indulniuk?) egy új hazát foglalni. Éppen ezért ezekben a sírokban kell keresnünk, azt a tárgyi kultúrát, melyet eleink a Kárpát medencébe hoztak, s amely 23
