Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
Urbán Gáspár főispán - aki 1931 és 1939 között Mezőtúr város országgyűlési képviselőjeként kellő rálátással rendelkezett a törvényhozás működésére - nem véletlenül forszírozta ezekben a hónapokban Szolnok kérelmének összeállítását és benyújtását. Az ügyiratok tanulsága szerint volt már mire alapozni a felterjesztést, hiszen az első kérelem óta épp két évtized telt el, így Szolnok kapcsán immár 20 éves fejlődésről lehetett számot adni. Az első kérelmet annak idején külön küldöttség vitte fel a Belügyminisztériumba, de „e felterjesztésre a városnál elfekvő iratok szerint mindezideig döntés nem érkezett” - számolt be keserűen a polgármester az ügyről. „Mindez 20 évvel ezelőtt történt, és ha akkor érdemesnek mutatkozott Szolnok városa arra, hogy törvényhatósági joggal ruháztassék fel, mindenki aki csak futólag is szemlélhette, vagy tanúja volt Szolnok város ez utóbbi 20 év alatt elért fejlődésének az előtt nem lehet vitás és kétséges, hogy a megyei városok sorában a legelsők között áll Szolnok, amely kulturális, közgazdasági, ipari és kereskedelmi fejlettsége és nem utolsó sorban az alföldi vonatkozásban különösen kiemelkedő városias fejlődése és geopolitikai adottságai vonatkozásában elérte a városias fejlődés azon fokát, hogy önálló törvényhatóságként feleljen meg további hivatásának. ” - összegezte az előzmények fényében a kérelem indoklását a városvezető. Új szempontként jelent meg az érvek között Szolnok „nagyalföldi iránymutató centrum” szerepköre, amely a nemzet megtartó erejének számító centrális erőtérként a várost nem csupán gazdasági, ipari-forgalmi jelentőségével emelte ki környezetéből. Az „ ily helyes irányba vezetett, önállósult centrumok hivatottak azután arra, hogy a magyarság további megerősödését és a nehéz időkben a nagy erőpróbákra való alkalmassá tételét elősegítsék és kiformálják”. Nyilvánvaló, hogy a háborús évek megpróbáltatásai is latba estek az indoklásban, Szabó Ferenc beadványában ezúttal mégsem kívánt kitérni „a város gazdag történelmi múltjára ”, sokkal inkább azokat a statisztikai adatokat kívánta elemezni, amelyekből a bízott elkövetkező fejlődés jellegzetességei vetíthetők előre. Ekkor már az 1940-es népszámlálás adatai is rendelkezésére álltak a polgármesternek, amely statisztikai adatok a korábbi évtizedek tendenciáit erősítették meg. Szolnok lakosságszáma addigra már 42 ezer fő fölé emelkedett, a népesedési, települési, vándorlási és felekezeti adatok arányaiban megegyeztek a korábbi kérelmek benyújtásakor rögzített adatsorokkal. A foglalkoztatási szerkezetet illetően tovább növekedett az iparból, kereskedelemből és forgalomból élők aránya, a városi értelmiségiek száma. A gazdaság tekintetében a vasút meghatározó szerepe erősödött, a háborús konjunktúra pedig ekkor még éreztette hatását az ipari üzemek vonatkozásában. Szolnok mindinkább nagyvárosias képet mutatott, a lakóházak száma 1920 és 1940 között 50 %-kal növekedett, számos középítkezés (iskolák, kórházak, laktanyák) zajlott, az utak és utcák burkolása tovább folyt, a közterek és parkok 237
