Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
száma, területe gyarapodott, a város árvízi védműveinek, a kiépített ivóvíz vízvezetékeknek a hossza jelentősen növekedett. A megyeszékhely az 1940-es évekre nem csupán ipari üzemeivel, mezőgazdasági feldolgozóiparával, hitelintézeteivel, közegészségügyi ellátó rendszerével, hanem idegenforgalmával - a városi tulajdonban lévő Tisza Szállóval és gyógyfürdővel az élen - is kiemelkedett környezetéből. A polgármester külön kihangsúlyozandónak tekintette a város sokrétű és élénk kulturális életét: „A gazdasági helyzet és a gazdasági élet kölcsönhatásaként Szolnok városában oly kulturszociális és kulturális élet fejlődött ki, mely a város hasonló fekvésű alföldi városok kulturális színvonalától messzi megkülönbözteti. A művészeti-, irodalmi-, zenei- és sportegyesületek színes világán túl az oktatási, közművelődési intézmények - köztük a nemrég alapított városi könyvtárral és múzeummal a köztéri szobrok is mind a város közönségének kultúra iránti fogékonyságát bizonyították a beadvány szerint. A település fejlődésével együtt a város közigazgatása is lépést kellett, hogy tartson. 1920 és 1940 között a városi közigazgatási iktató hivatal ügyforgalma több mint duplájára növekedett, s megközelítette a 34 ezres ügydarabot. Az ügyek jelentős emelkedése volt megfigyelhető az árvaszéki és adóügyi hivatalok mellett a népesedési és népmozgalmi nyilvántartók esetében is. A háborús viszonyok között a tűzvédelmi, rendészeti és légoltalmi feladatok ellátása is jelentős terheket rótt a város közigazgatására. 1932 és 1943 között a város háztartásának költségvetése 2.520.000 Pengős szükségletével megközelítőleg a duplájára növekedett, míg a település költségvetésének 1943-ra tervezett hiánya 326.971 Pengőre csökkent. Sokat javított a város pénzügyi helyzetén a Speyer-féle kölcsön kötvényeinek kedvező visszafizetése. A törvényhatósággá alakulás esetén a város költségvetését nem terhelné továbbá a megyei pótadók miatt 1942-ben fizetendő 407.565 Pengő sem, ráadásul egyéb bevételek révén a további fejlesztések finanszírozása is biztosítható. A kereseti adóból, a házadóból, a vigalmi- és fogyasztási adókból, a vagyonátruházási illetékekből származó jövedelmek a település fejlődéséből eredően jelentősen növekedtek az elmúlt évtizedek során, ami biztos garanciát jelent arra nézve, hogy Szolnok képes lesz a törvényhatósági várossá válás után megnövekvő kiadásait fedezni. Az érvelés szerint a vármegye sem jár nagyon rosszul Szolnok kiszakadásával, hiszen a vármegyei pótadók kiesését a város felügyeletének kisebb terhe kompenzálja majd. „Csak vázlatos az a kép, amit az itt előadottakban [...] feltártam, de elegendőnek látszik bizonyára annak igazolására, hogy Szolnok városa elérte a városias fejlődés azon fokát, amikor eddigi közjogi szervezete helyett méltán igényelheti a törvényhatósági joggal felruházását. Ezt kívánja nemcsak a város tovább fejlődésének érdeke, hanem mindaz az országos viszonylatban is jelentős elgondolás és szempont, amely minden módot és lehetőséget fel kíván használni az örök magyarság sorsát önmagában hordozó Alföldi Gondolat 238
