Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
kapcsolatban. Ezzel szemben nagyon is elnagyoltan tükröződnek vissza az összeállításban a városiasodás gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, közigazgatási keretei, a törvényhatósági jogú státusz előnyeinek vizsgálata. Az esszészerű tanulmányt - a korszak divatos irányzataként - egyfajta „szellemtörténeti” szemlélet lengi át, amely a település „szellemiségét”, Szolnok modernkori „küldetését” próbálja megragadni. Elek István érvelésében a korabeli közbeszéd fordulatait alkalmazza, a szöveget a korszak nemzeti frazeológiája hatja át. Nagy teret szentel a szerző a városból elszármazott hírességeknek, mondván, hogy „Egy város lakossága és így Szolnok energiájának megítélésénél számba kell venni azokat a szellemi értékeket, amelyeket Szolnok város magyar televénye, lakosságának szerencsés vérkeveredése összetétele termelt ki, amelyek nem csak Szolnokra hoztak dicsőséget, de a magyarságra is fontosak. E gondolatok tükrében vezeti le a város vázlatos történelmét is, amelynek konklúziója szerint a legutóbbi időkig bekövetkező folyamatos pusztulások dacára a település „rohamos fejlődése” nem csupán „ a földrajzi helyzet előnye, ez nem csak a hivatott vezetés érdeme, de első sorban a város lakossága életerejének következménye érdeme és bizonyítéka Külön oldalakat szentelt a szerző Szolnok lakosságának kommunizmus- és forradalomellenes, „nemzeti” szempontból elkötelezett gondolkodásának. E részek célja annak a közkeletű vádnak a cáfolása volt, amely szerint Szolnok lakossága a proletárdiktatúrában aktív módon szerepet vállalt. Érvelése szerint „Ki kell jelentenünk, hogy ez a vád tarthatatlan, igazságtalan és a való helyzet félre ismerésén alapul. ”, hiszen „ Szolnokon a kommunizmust nem szolnokiak csinálták. A szolnokiak nem csinálták, hanem szenvedték a nem szolnokiak által Szolnokon csinált kommunista rémuralmat. ”, A város nem csupán részt vesz, de „részt követel magának minden nemzeti mozgalomban, a nemzet erkölcsi és közgazdasági életének minden megnyilvánulásában”, ezért a rá váró fejlődést „nemzeti és vallás erkölcsi alapjainál fogva meg is érdemli”, így „ezen fejlődés előmozdítása nem csak helyi érdek, nem csak Szolnok városának, Szolnok lakosságának érdeke, de úgy nemzeti érzelmi, de nemzeti anyagi, közgazdasági érdek is ”. Ebből eredően a törvényhatósági jog odaítélése „érdeke az országnak, érdeke az egész nemzetnek is, hogy egy ilyen helyzetű és összetételű város hivatásának teljes mértékben megfelelhessen, máskén a nemzeti erőket nem gyarapíthatja kellő módon ” - foglalta össze érveit Elek István. Elek István munkája - nyilván a tanulmány politikai megrendelésre készült - az alföldi megyeszékhely fejlődésének Janus-arcát diszkréten elhallgatta. A kettősség egyik orcája a városkép tagadhatatlanul gyors átalakulása, a Tisza part rendezése, a Tisza Szálló, a város utcáinak aszfaltozása, amelyek az 1920-as évek közepétől elsősorban a bethleni konszolidációval, a Trianon utáni magyar gazdaság talpra állásával, és mindenekelőtt a külföldi kölcsönökkel mutatnak szoros összefüggést. A fejlődést eszmeileg a vármegye 229
