Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
ki. Szolnoknak 1923-ban 11 tere, 143 utcája volt, a burkolt utak nagysága megközelítette a 190 ezer m2-t, a járdák területe pedig a 125 ezer m2-t. A lakóházak száma 1870 és 1920 között 1.873-ról 4.300-ra emelkedett, a 2 emeletes épületek száma 18-ra nőtt. A lakosságszám is dinamikus növekedést mutatott, az 1880-as 18.247 főről 1920-ra 33.554 főre növekedett, a lakosság döntő része a város belterületén élt. Szolnok joggal nevezhette magát az egyik „legmagyarabb vármegye” székhelyének, hiszen a lakosság döntő része, 99,5 %- a magyar nemzetiségű volt. A felekezeti megoszlás alapján a városi lakosság 85%-a volt katolikus, 7,8 %-a evangélikus, 6,8 %-a izraelita vallású. A foglalkozás szerinti megoszlás szerint a település lakóinak 34 %-a az „intellectuel”, azaz az értelmiségi kategóriába tartozott, 27 %-a gazdálkodó, földműves volt, míg a magániparosok, kereskedők aránya elérte a 18 %-ot, az ipari munkásság aránya a 16 %-ot. A város forgalmi szerepének jelentőségét a vasúti személy- és teherforgalom, a közúti és folyami közlekedés adataival támasztották alá. 1921- ben a Szolnokról induló és érkező személyvonatok száma elérte a 24.440-et, a tehervonatoké a 20.440-et, az induló és érkező utasok együttes száma pedig az 1.769.361 főt. Az alföldi transzverzális út a közúti forgalomban számított meghatározó tényezőnek, míg a Tiszán rendszeres személy és teherhajójáratok biztosították a forgalmat Csongrád-Szeged felé. A közlekedés legmodernebb ágát a Pest-Szolnok villamosvasút tervezési munkálatainak megindítása jelentette. A település forgalmi szerepkörét erősítette a postai szolgáltatások kiterjedt volta, továbbá a belkereskedelem vonatkozásában a város 4 országos kirakodó- és állatvására. Ipari szempontból - szólt a beadvány - Szolnok „az utóbbi időkben oly bámulatos lendületet vett, hogy méltán hisszük azt, miszerint a fejlődés további folyamán a legtekintélyesebb ipari városok között fog helyet foglalni”. E látványos fejlődés szerves részét képezték a város jelentős ipari üzemei (a fűrészüzemek, a malmok, a cukorgyár, az ecet- és szeszgyár, a téglagyár, a MÁV járműjavító és az egyéb kisebb üzemek), valamint a 72 féle különböző szakmát magába foglaló magánkisipar reprezentánsai. A pénzügyi életet 10 bank- és hitelintézet, a kiskereskedelmet 10 szövetkezet képviselte. „Közegészségügyi tekintetben Szolnok város bármely hazai várossal kiállja a versenyt. ” - hangsúlyozta az összeállítás. Az alföldi megyeszékhely nyilvános és magánkórházaiban, a Vármegyei I. Ferenc József Kórházban, a Városi Járvány Kórházban, az állami bábaképző intézetben és szülőnő otthonban, a városi szegénykórházban és a dr. Óvári Papp Gábor szanatóriumban összesen 432 kórházi ágy állt a betegek rendelkezésére. A városban 34 orvos, 5 fogtechnikus és 21 okleveles bába praktizált, illetve 7 gyógyszertár és 3 gyógyszeráru kereskedés volt. A közoktatási intézményeket 6 kisdedóvó, 2-2 magán- és hitfelekezeti, illetve 10 állami elemi iskola, 1-1 polgári leány- és fiúiskola, 1-1 fiú- és női felsőkereskedelmi iskola, 1 állami főgimnázium, 8 szakiskola és tanfolyam reprezentálta. A kulturális-művészeti 226
