Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
Mindkét tanú a menyasszony családjából való volt42 (Fotó: Nagy Éva Anna) 1878. május 20. Szülők: „Hegedűs István Almádi Ilona közr. r.kath Bódi István Ugrál Katalin közr. r.k. ” Tanúk: „Ugrál János földm. r. k. Ugrál István csizmadia r.k. ”. Amint látjuk a tanúk férfiak, viszont mindketten a menyasszony anyai családjából származtak. Az Ugrai família tagjai kedvelt násznagyok voltak már korábban is. A 18. század utolsó két évtizedében „Iván. Ugrai” többször előfordult. A következő század ’30-as - ’40-es éveiben Ugrai Jánossal és Ugrai Andrással találkozhatunk, míg 1878-ban még sokszor előfordult Ugrai (M) István csizmadia, és P. Ugrai János, aki talán a fia az előzőnek, örökölve a foglalkozás mellett a násznagyi feladatot, azonosság kevéssé valószínű. De előfordult Ugrai László, Ugrai Lajos földbirtokos, Ugrai Ferenc ügyvédjelölt is. Az Ugraiak kedveltsége leginkább a társadalmi, vagyoni helyzetükkel magyarázható. Hiszen a rátermettség mellett, megfelelő anyagi javak is megkívántattak. A násznagynak az átlagosnál nagyobb nászajándékot illett adnia, amivel egy szegényebb rokont nem terhelhettek. A cigány származásúaknái Farkas József, Oláh Károly és Oláh György gyakran szerepeltek tanúként. A korábbi és az ebben a fejezetben sorolt példákat nem szaporítva, megerősíthetjük, hogy a házassági tanúk a leggyakrabban hasonló társadalmi körökből valók. Ebből a szempontból nem volt különbség a két felekezet között. Római katolikus anyakönyv. Házasultak II. köt. 1853-1883. 56. p. 196
