Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
választott magának. Itt érdemes megjegyezni az általános szokást, hogy a menyasszony születési helyén tartották az esküvőt, de legtöbbször a vőlegény lakhelyén élte tovább az életét a pár. Több példát találtunk arra, hogy mindketten ugyanott (Kiskirályság, Endrőd) laktak, de mivel a menyasszony mezőtúri születésű, itt járultak az oltár elé. Ezt tapasztalhattuk már Békésszentandrás esetében is. Bizonyára a vándorló életmódra utalva „mindenütt” lakhelymegjelölést találhatunk egy-egy cigány származású házasuló esetében. 1878-1882. A század utolsó harmadában vizsgált 5 év alatt kissé emelkedett a kapcsolódó települések száma 48-ra, bár a házasságok száma egynegyedével csökkent (90). Az előző időszakkal együtt vizsgálva, a mai megyei beosztás szerint a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kapcsolódás a legerősebb, 21 érintett településsel és 62 fővel, majd Békés megye következik, ahol ez a két szám 6 és 19, Heves megye (7 és 9). A mai országhatárokhoz mérten Szlovákiából jöttek a legtöbben, 10 fő. Minden bizonnyal ide lehetne sorolni a Szepességet, azonban nem tesszük, mivel ezt a földrajzi kategóriát nehéz országhoz kötni, hiszen 1920-ban nagy részét az akkori Csehszlovákiához csatolták, kisebb rész került Lengyelországhoz. Romániából négy településről összesen hatan jöttek. Csehországból négyen, Szerbiából ketten, Horvátországot és Ausztriát egy-egy fő képviseli. Erre az időszakra is jellemző, hogy egy-egy helyről általában csak 1-1 személy származik. Gyakran előfordul, hogy a két fiatalt a közös születési hely köti össze, a korábbi ismeretségből Mezőtúron lett házasság. A települések sorrendje Békésszentandrás, 11 fő, Törökszentmiklós és Csejt egyaránt 4 fővel képviselteti magát. A vidéken születetteket és lakókat nemenként nézve, 49:35 az arány a férfiak javára. Ez időszak alatt csak 9 férfi és 2 nő volt, aki Mezőtúron kívül lakott, de itt kötött házasságot. A betelepülők többsége csökkenő tendenciával, de most is a férfiak közül került ki. Az előző időszakhoz képest csak két elköltözött nő és egy férfi jött vissza szülőföldjére házasodni. Ennek az egyik oka lehet, hogy kevesebben kerestek máshol megélhetést. Ugyan több helyen nincs beírva a lakhely oszlopba a városrész, mégis lehet megállapításokat tenni. Mint ahogy azt a rendelkezésre álló forrásokból már tudhatjuk, a katolikusok túlnyomó többsége a Felsőrészen lakott, és így egymás között házasodtak. Csak 10 pár esetében keveredtek az Alsórésszel, közülük néhány an más vallásúak - egy kivételével, aki evangélikus - a dolog természetéből adódóan reformátusok voltak. Alsórészről egyaránt csak 11 férfi és nő házasodott. Csak egyetlen katolikus menyasszony lakott az Újvároson. 188
