Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész

Összességében leszögezhetjük, hogy a katolikusoknál még kevésbé keveredtek az egyes városrészek lakosai, mint a reformátusok esetében.

Külterületen 37 házasodó lakott, a nemeket egyenlő arányban képviselve. Sorrendben legtöbben Pusztapón - vagy ahogy az anyakönyvben legtöbbször írták, P. Poó - laktak (13 fő), majd Kúria következett (11 fő), Felsőrész tanya (6 fő), illetve Felsőrész puszta (1 fő) megjelöléssel is találkoztunk. Csorba pusztáról és Peres pusztáról egyaránt 3 fő házasodott. Helytörténeti jelentőséggel bír, hogy néhány helyen a munkaadó neve is szerepel a lakhelyeknél, Pusztapón „Gencsinél”, „Herzfeldnél” és „Wahrmann” van beírva, Alsórészen pedig „Zecskovics”.

Külön érdemes még elidőzni a „Poó-Szenttamás” beírásnál. Ha Szenttamást önmagában nézzük, a mai Szerbiához tartozó Bácsszenttamásra gondolhatnánk. Azonban a kötőjellel szereplő „Poó” miatt, ezt a megoldást el kell vetnünk. Már a mezőtúri fazekas dinasztia, a Badár család történetének kutatása során felmerült a két puszta, Pó és Szenttamás valamiféle összefüggése. Bizonyára közös birtokos, vagy bérlő jelenti ezt a kapcsolatot, gondoltuk. Bebizonyosodott, hogy a két terület az Almásy család birtokában volt, az uradalom intézői pedig oda irányították a munkaerőt, ahol arra éppen szükség volt. Ez lehet a magyarázata a látszólag kettős lakhelymegjelölésnek. A mai Kétpó község határa a 17-19. században pusztaként Mezőtúrhoz tartozott, napjainkban Pusztaszenttamás pedig a szomszédos Törökszentmiklós része.

„Csejt”- az egykor hason nevű kun család szálláshelye - teljesen eltűnt. A puszta területe ma Gyomaendrőd része, azonban a 19. században, egészen 1876-ig Mezőtúr külterülete volt. Bizonyítják ezt az anyakönyvi bejegyzések is. 1844-1852 között két ott lakó férfi és egy nő esküvőjét rögzítik. Az egykori tanyavilágról alig maradt más nyom, ezért lelkes helytörténészek felkutatták az elszármazókat, és közös összefogással 2005-ben emlékművet avattak.

189