Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
ADATTÁR - ARI ILONA– NAGY ÉVA ANNA: „Holtomiglan – Holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján
Úgy tűnik, hogy a szomszédos Túrkevén sokkal gyakoribb volt, hogy a különélést peres úton véglegesítették, a hivatalos eljárás minden fázisa jól nyomon követhető az ottani matrikulákban. Ahogy ezidáig láttuk, Mezőtúron a peres eljárás említése nagyon ritkán történt meg, majd csak az 1890-es évektől szaporodik meg. Addig a ritka kivételek közé tartozik a következő bejegyzés: házaspár egymástól elválván a szolnoki törvényszékhez 353/874 sz. a benyújtotta törvényes kellékekkel felszerelt válóperökben 1875 évi május 15én ítélet hozatott, mely a házasságot a József féle pátens 578a értelmében véglegesen feloldja. Mely ítéletet a budapesti királyi ítélőtábla 1875. aug 23 és m. kir Kúria 1875. Szept 23d" tartott nyilvános üléseikben helyben hagyja. ”. Sokáig nem tudtuk mire vélni az újbóli kötésre utaló bejegyzéseket, amelyre több példát láthattunk a 18. századi esketési matrikulákban. Ezért e téma alaposabb részletezést kíván. 1717-1726 között 11 ilyen jellegű beírást találtunk, amelyeket a dátum feltüntetésével szó szerint itt közlünk31: 1717. április 28. „Nagy János Parázna Feleségét” 1717. május. 3. „Tót Mihály Kurva Feleségét” 1719. július 20. „Karsai Bálint Parázna Feleségét” 1719. december 27. „Bányai István Parázna Feleségét” 1721. június 22. „Madacs György parázna Feleségét” 1721. augusztus 3. „Rácz János parázna Feleségét” 1721. augusztus 24. „Ágoston István parázna Feleségét” 1721. december 3. „Marinka István parázna Feleségét” 1723. november 1. „Sörés Szabó István parázna Feleségét” 1725. december 2. „Karsai Bálint parázna Feleségét” 1726. május 12. „Szűcs István parázna Feleségét”. A példákat nincs értelme tovább sorolni, mivel a bejegyzések meglehetősen szűkszavúak, az asszony nevét sem említik, így nem adnak tényleges eligazítást a történtekről. Egyetlen esetben sem találtuk meg az eredetinek vélt házasságkötést, aminek legvalószínűbb oka, hogy az esketési anyakönyveket csak 1714-től - időnként bizonyíthatóan hiányosan - vezették. A következő átnézett időszakban, 1753-1761 között, 14 alkalommal találtunk hasonló nyomokat. Az itteni példáknál sem szerepelt a feleség neve, megerősítve a gyanút, hogy a pár már egyszer házasságot kötött és ott megtalálható a nő neve is. Némi keresgélés után 4 esetben felfedezhető volt az eredeti esküvő, ezért ezt bizonyítéknak elfogadva, felhagytunk a további kutatással. A matrikulák hiányosságai, az éppen a kérdéses időszakra eső kihagyott évek amúgy sem biztattak további áttörő eredménnyel. Mezőtúri református anyakönyv. Catalogus Matrimonium functorum Copulatorum 1714- 1728. 151, 153-156, 158, 161-162. p. 256
