Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)
Tisza-híd négy cölöpjét. Hartlieb utasította a várost, hogy ezt mielőbb állíttassák helyre. A vasútvonal csak kevéssé károsodott, másnap estére helyreállítják. Közölte, hogy Perczel január 26-án lemondott a parancsnokságról, amelyet jelenleg a lengyel Dembinski visz. A magyar csapatok között kedvetlenség uralkodik, s Debrecen felé vonultak vissza. Tudatta, hogy Szolnokon jelentős gabonakészletek, a kincstári épületben pedig sókészlet található. Az előbbiekkel kapcsolatban utasítást kért, arra hivatkozva, hogy ezek nagy része magántulajdon.168 Ugyanezen a napon Ottinger egy kisebb különítményt küldött Szolnok felé s csapatait készenlétbe helyezte. Egy Nagyváradról érkezett sertéskereskedő beszámolója alapján közölte, hogy Cibakházán nincs katonaság, Nagyváradon viszont jelentős számú lázadó csapat, Szalontán pedig lovasság található. Ellátási okokból javasolta, hogy dandárjával Cibakházára és Tiszaföldvárra nyomulhasson elő.169 Hartlieb egyben - Windisch-Grátz „kimondott kívánságára” - utasította Ottingert, hogy dandárja egy lovasszázadát küldje Kecskemétre, s minden, a Szegeden lévő ellenségről érkező hírt azonnal jelentsen. Közölte Ottingerrel, hogy a (magyar legénységű) 60. (Wasa) gyalogezred egy előző napon Szegedről érkezett tisztje szerint, ott tízszázadnyi magyar sorgyalogság található, a Szegedről Ceglédig tartó útján pedig nem látott magyar csapatokat.170 Szintén e napon a veszély elmúltával Jellacié intézkedett a csapatok újabb beosztásáról. A Pilisre rendelt két gránátos-zászlóaljat, hatfontos gyalog- és fél hatfontos lovasüteget Vecsésen át visszaküldte Budára. Karger vezérőrnagy pedig azt a parancsot kapta, hogy a 3. vértesezred egy szakaszát egy tiszt vezénylete alatt Örkényen át, küldje a kecskeméti úton felderítésre, Hartlieb - Jellacic, Szolnok, 1849. jan. 28. No. 10. [124/op.] KA AFA Karton 1954. I. AK. u. J. 1849-1-134. A hírt Jellacic január 29-én Albertiből tudatta Windisch-Grätzcel. No. 126/op. Fogalmazványát lásd uo. 1849-1-138. Eredeti tisztázatát ld. KA AFA Karton 1823. HA. u. W-G. 1849-1-250. - Bagi G., 1999. 132. p. a szolnoki római katolikus halotti anyakönyv alapján feltételez, hogy a város megszállása alkalmával a két fél között kölcsönös ágyúzásra került sor, mivel az anyakönyvbe jan. 30-án jegyezték be két, ágyúgolyó által halálra sebzett fiatal nevét. Ennek az ágyúzásnak azonban a forrásokban nincs nyoma, s annál is kevésbé valószínű, mivel a magyarok már jan. 27-én elhagyták a várost, a cs. kir. csapatok pedig csak jan. 28-án vonultak be. Az viszont elképzelhető, hogy a még a jan. 22-i ütközetben leadott lövések következtében elhunytakról van szó. Ottinger - Hartlieb, Törtei, 1849. jan. 28. [ad 124/op.] KA AFA Karton 1954. I. AK. u. J. 1849-1-135. A Jellacié által jan. 29-én Albertiben írott válasz megtiltotta a Cibakházára és Tiszaföldvárra történő előnyomulást. No. 130/op. Uo. 1849-1-137. Hartlieb - Ottinger, Szolnok, 1849. jan. 28. No. 130. [áthúzva No. 9.] KA AFA Karton 1954. I. AK. u. J. 1849-1-136. 130
