Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)
sarából, s ránk szórva azt, melytől szemünk-szánk tele lett. ” Több gránát pedig „a vizes sárba mélyen befiiródva elaludt. ”. A 9. (Miklós) huszárezred egy századába is becsapott egy gránát, de csupán sebesüléseket okozott.28 Ottinger már-már arra gondolt, hogy rohamra indítja a Hardegg-vérteseket, amikor délután 1 óra tájban a cs. kir. dandár jobb oldalában feltűnt egy magyar üteg, és elkezdte lőni a vérteseket. (Ez a Kazinczy vezette hadoszlop tüzérsége lehetett.) Ottinger ekkor kapta a jelentést, hogy a magyarok megkerülték a jobbszárnyát, s veszélyeztetik visszavonulási útvonalát. Ezért a gyalogságot vasúton Albertiba indította, s a vértesekkel visszavonult Ceglédre. A Hardegg- vértesek krónikása szerint Ottinger a városon vágtában haladt át, ezt követően Ceglédbercel és Cegléd között ismét felállította vérteseit, majd visszavonult Albertire.29 A magyar hadijelentés és Ottinger Albertiből írott jelentése azonban kevésbé tervszerű visszavonulásra mutatnak. Ez utóbbiban Ottinger arról írt, hogy a magyarok tizenkét fontos, tehát nagy kaliberű és lőtávolságú lövegekkel lőtték csapatait, s emiatt kényszerült visszavonulásra. Mivel tudomásunk szerint a bevetett magyar ütegek között csak egy fél tizenkétfontos üteg volt, Ottinger megállapítása igen komoly bók a magyar tüzérség teljesítményének.30 MIHÁLKA E. 2002. In: TAKÁCS P. 2002. 41. p.; DÉKÁNY R. 2004. 32. p. Csak általánosságban szól az ütközetről BENCZE Mihály: Emlékirat az 1848/49. évi szabadságharczokról az újvidéki szerblázadástól [sic!] kezdve Komárom vára feladásáig. A Il-ik honvéd hadtestben a 25-dik honvéd zászlóaljra vonatkozva, melynek zászlója három ízben diszittetett fel érdemrenddel. Debrecen, 1880. 11. p. VICTORIN, J. 1879. 319. p.; KO VARIK, O. 1904. 99-100. p.; WREDE, A. 1906. 498-499. p. Egy ismeretlen vértes tiszt visszaemlékezése szerint az ütközet közben a ceglédi lakosság is megtámadta a császáriakat, ennek azonban más forrásban nincs nyoma. J. W. WARRE TYNDALE. 1850. 120. p. Ottinger jelentését közli Von der Revolution zur Reaktion. Quellen zur Militärgeschichte der ungarischen Revolution 1848-49. Bearbeitet von Róbert HERMANN, Thomas KLETECKA, Elisabeth GMOSER und Ferenc LENKEFI. Herausgegeben von Christoph TEPPERBERG und Jolán SZIJJ. Wien - Budapest, 2005. 187-188. p. Az 1. tizenkétfontos félütegre Id. GARZÓ Imre: Életem és abból merített gondolatok. Az emlékirat szövegét sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta BLAZOVICH László és VARSÁNYI Péter István. Az előszót írta VARSÁNYI Péter István. Bp., 1978. 66-67. p. 2. tizenkét fontos ütegnek nevezi, s a hadrendekben is így szerepel. Ugyanakkor Garzó leírásából kiderül, hogy korábban a dec. 28-i bábolnai ütközetben részt vett ütegben szolgált, amely viszont az 1. tizenkét fontos üteg volt. Az üteget január elején kettéválasztották, s az egyik fele a korábbi ütegparancsnok Lányi Viktor hadnaggyal a Zákó István őrnagy vezette dandár soraiban a felső-tiszai hadtesthez vonult. Valószínűleg az történt, hogy a kettéválasztott üteg másik felét a 2. tizenkét fontos üteg felével egyesítették, s az egyesített üteg kapta az 1., míg a Perczelhez küldött félüteg a 2. sorszámot. A másik fele a tartalék hadtestnél maradt, s alighanem ekkor kapta meg Glacz Aladár főhadnagy ennek a félütegnek a parancsnokságát. Répásy Mihály vezérőrnagy a félüteget január közepén az Albrich Károly őrnagy vezette dandárral elküldte Perczel 93
