Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)

Perczel hadijelentésében dicsérte a Mándy Ignác parancsnoksága alatt „pontos renddel előtörtető Württemberg-huszárok mellett” a Weppler százados vezette egy osztály Császár-huszárt, „kik az ellenség lovasságának űzésében kitüntetek magukat. Ők voltak azok, akik Irsáig kergették az ellenséget. A 6. (Württemberg) huszárezred öt százada a Hertelendy-hadosztály Mándy- dandárjában, az 1. (Császár) huszárezred hat százada pedig Kazincz Lajos hadosztályában szolgált. Kazinczynak a diszpozíció szerint a balszárnyon kellett előnyomulnia, a Hertelendy-hadosztály pedig a főúton nyomult előre. Perczel emellett hadijelentésében és napiparancsában megemlíti a 13. (Hunyadi) és a 14. (Lehel) huszárezred századait, „kik is a balszárnyon gyors előrehaladásukkal igen elősegít ék az ellenség visszanyomását. ”. Eszerint ezek a lovasszázadok is a Kazinczy-hadosztályt követték, de - a megfogalmazás alapján úgy tűnik - tényleges harcérintkezésbe nem kerültek.31

Perczel hadijelentésében külön dicsérte Glacz Aladár főhadnagyot, a Kazinczy-hadosztályhoz beosztott fél tizenkétfontos ütegparancsnokát, valamint Répásy József hadnagyot, a Hertelendy-hadosztály hoz beosztott 1. hatfontos gyalogüteg parancsnokát. Ez utóbbi ütegről az egyik tüzére azt írja, hogy két ágyúból 500 lépésnyi távolságból lőtte az ellenséges lovasságot, s olyan zavarba hozta azt, „hogy még a vadászok is megrémültek, kiket csakhamar vaspályán szállítottak el Pestre. ”. Egy másik tüzér szerint maga Perczel, illetve Meszéna Ferenc őrnagy, vezérkari főnök rendelte előre az üteget, „minek következtébe ütegünk oly jól működött, hogy az ellen ágyúi nemsokára elnémultak. ”. A cs. kir. tüzérség Cegléd szélén ismét állást foglalt, s csövenként három lövést adott le, ezt követően azonban a magyar balszárny átkaroló mozdulata miatt visszavonult a városon át. A magyar tüzérség a város mögötti szőlőkig, a lovasság Irsáig űzte őket.32 Magának az ütközetnek délután 3 és fél 4. között lett vége.33 Az üldözésből visszatérőknek a nép „csutorákban,

Mór vezérőrnagy Középponti Mozgó Seregéhez, aki a félüteget Kazinczy Lajos alezredes hadosztályába osztotta be. Glaczot Perczel hadijelentésében külön megdicsérte.

Perczel - Kossuth, Abony, 1849. jan. 26. MOL OHB 1849:1195. Perczel napiparancsát közli LÁSZLÓ K. 1995. 25-26. p. „...a Württemberg-huszárok Hunyad- és Lehelhuszárok által erélyesen támogatva, a vasasokat minden állásukból kiverték és a városba szorították...” DÉKÁNY R. 2004. 31. p.

JALOVICS Gy. 1861. 52. p.; Adatok SASS Jakab tüzér főhadnagy jegyzeteiből. In: VAHOT Imre - GÁNÓCZY Flóris: Honvédek könyve. II. köt. Pest, 1861. 57-58. p.

LÁSZLÓ K. 2001 25. p. szerint az ütközet délután 1 órakor kezdődött, s két és fél óráig tartott. Perczel hadijelentésében kétórás időtartamot ír. A 6. (Wallmoden) vértesezred története szerint három órán át tartott a harc. LÁZÁR Zsigmond ezredes: Operations- Journal des Kürass. Rgmts. Graf Wallmoden-Gimborn No. 6. vom 10-ten Oktober 1848. bis 16. August 1849. (Kecskemét, 1850. febr. 24.) KA AFA Karton 1940. SA. u. J. 1849-13-17.

94