Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szélmalmok történetéhez
Az Orbázi-féle szélmalom a Kisújszállási úton, a Déli temető és a volt téglagyár közti területen állt. A második világháború után még működött, mint daráló. A városi lóistállótól ÉNY-ra is állt egy szélmalom, ennek maradványai sokáig megvoltak. A vásártér mellett az ún. Rónai malomhoz közel is őrölt egy szélmalom. Ezt gőzgéphajtásúra alakították, ezért „kerek malomnak” is nevezték. A vásártér mellett előnyös helyzetben volt a heti és országos vásárok miatt. A következő „Csőreg Eszter malma”, valószínűleg a madarasi út szélén, a mai kórház területén állt. Utolsó tulajdonosa Sándor András volt. A füredi úton a bikatemető mellett volt egy szélmalom, amelynek Cseppentő János volt a tulajdonosa. Szélmalom dolgozott a katolikus temető és a „Sáffán” lóger közti területen is. A Rénes család szélmalma a hasonló nevű tanya előtt állt. A tulajdonos fia, Rénes István egy rajzon ábrázolta az egykori malom épületét. A rajz alapján úgy tűnik, ez is „járdás szélmalom” volt, a Gál-féle malomhoz hasonlóan. Három őrlőkővel dolgozott, a tető csúcsán forgó nagyméretű szélkakas pedig mindig pontosan mutatta a szélirányt. A várostól távolabb 8-9 km-re is volt egy szélmalom. Utolsóként említjük a Gál-féle szélmalmot, amely ma is áll, bővebb ismertetését a tanulmány végén közöljük.47 Szélmalmok Külső-Szolnok megyében Az itt dolgozó malmok ismertetését kezdjük Szolnok városával. A megyében ez az egyetlen település, ahol három malomtípus (száraz-, vízi-, hajómalom) működése is nyomon követhető. A legjelentősebb malomtípus a hajómalom. A városon folyik keresztül az ország második legjelentősebb folyója a Tisza, amely kiválóan alkalmas a hajómalmok telepítésére. Szolnoknál már az 1800-as évek elején több tucat hajómalom kelepeit a Tiszán. A régi, az ún. törzsökös malomgazdák és a kontárok ellentéte miatt minden évben megvizsgálták a Tiszán lévő hajómalmok helyét. 1812-ben már 25 hajómalom őrölt a Tiszán a Csatornánál, a Téglaháznál, a Kőhídnál és Varsányon elhelyezve. 1821-re 48 db-ra emelkedett a hajómalmok száma. 1833-ban a só-szállítások zavartalan lebonyolítása miatt, a hajómalmokat úgy kellett elhelyezni, hogy ne akadályozzák a só-transzportokat. KOVÁCS P. 1997. 27-33. p. 61
