Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
ezredünk harcosa. Ennyi és nem több, még dátum és helyszín sem szerepel mellette. Most már tehát négy nevünk van, s mind a négy 68-as baka. A könyv szerkesztői, maguk is az ezred tisztjei, nyilván alaposan utánajárva írták le Tóth András nevét, miként az ezred halotti anyakönyvébe sem „csak úgy” került be az előző három gyalogos neve. Az azért elgondolkodtató, hogy e négy katona közül egyedül Kovács Pál kapott (a 220. oldal szerint) kitüntetést, mégpedig Bronz Vitézségi Érmet. Egyelőre csak bizonytalanságunk nőtt, kutassunk hát tovább. A háború második évében jelent meg „A Nagy Háború írásban és képben” első kötete, a budapesti Athenauem gondozásában. A „Határvédelem - első harcok” című fejezetet dr. Szilágyi Lajos vezérkari testülethez beosztott százados írta, márpedig akkoriban nem sok katona szerzett tudományos fokozatot. Okunk van feltételezni, hogy Szilágyi százados alapos munkát végzett (s ez tanulmányán látszik is), ráadásul még csupán egyetlen esztendő múlt el a vizsgált esemény óta. Igen ám, csakhogy ez esetben, az 57. oldalon egy harmadik verzióval találkozhatunk (nem a szerbek támadták meg a hídőrséget, hanem mi támadtunk a hídon át), s nincs szó hősi halottakról: „Július 28-án éjjel (...) egyidejűleg irtózatos erejű detonáció jelezte, hogy a szerbek a belgrád-zimonyi vasúti hidat fel akarták robbantani. Ez azonban csak részben sikerült (...) Ez fegyveres beavatkozást követelt (...) a Zimonyban állomásozó szolnoki 68-ik gyalogezred egyik zászlóalja parancsot kapott, hogy a szerbeknek a híd lerombolására irányuló kísérleteit a hídra való előnyomulással hiúsítsa meg. A zászlóalj Pedtetti őrnagy vezetése alatt rohammal hatolt a hídra egészen addig a pontig - a hídnak mintegy kétharmadáig -, ahonnan a hídhoz vezető utcákat fegyvereink tüzével megtisztította az ellenséges katonáktól és minden további közeledést az éjjel megakadályozhatott. Ez a harc reggel félötig tartott el. ” Július 29. eseményei az 58. oldalon folytatódnak: „...a zimony-belgrádi hidat most újból fel akarták robbantani. Nagyobb kárt azonban most sem tettek benne. Ettől kezdve a szerbek kétségbeesett támadása naponta megismétlődött, amelyeket azonban véresen visszavertünk, anélkül hogy veszteségek értek volna bennünket. ” Szakmai szempontból igen komoly munkának számít a m. kir. Hadtörténelmi Levéltár „A világháború 1914-1918” című könyvsorozata, amelynek IV. kötete (Stádium, Budapest, 1929) dolgozza fel a Szerbia elleni első hadjáratot. Elkészítéséhez forrásértékű iratok bőségesen rendelkezésre álltak. E monográfia 63. oldaláról azonban legfeljebb magát az eseményt tudjuk megerősítem: „Az ellenségeskedések sorát a szerbek kezdték, amennyiben július 29-én hajnalban a zimony-belgrádi vasúti híd délparti pillérét felrobbantották és Belgrádról a túlparton mutatkozó hajókra, sőt július 239
