Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben

nem volt kocsizható, és málhásállatra való átrakással kellett pótolniuk a két pont közötti forgalmat.

Március 30-án az ezred átvonult a Halicz-Wilki-Polonina-Carynska gerincállásba. Az egész hadseregre igen nagy nyomás nehezedett, az orosz 8. hadsereg nagy erőkkel támadott a teljes frontszakaszon. A Szurmay-csoport 7. és 40. hadosztályát és a teljes V. hadtestet érintő visszavonulás irányát az Ung völgye felé jelölték ki. Szurmay altábornagy szerint ez az út csak könnyű országos járművekkel volt járható. 31-én a 33. hadosztály utóvédjét a Wolosate völgyében utánuk nyomuló ellenség megtámadta és Berezkynél visszavetette.

Április 1-jén a Kiesvölgy-Wolosate terepszakasz biztosítása miatt az V. hadtest jobbszárnyát képező 33. hadosztályt a Szurmay-csoportnak rendelték alá. Egyedül ez a csoportosítás tudta tartani állásait, a visszavonulás útját így tartották nyitva. A hadsereg-parancsnokság ekkor elrendelte az Uzsoki-hágó kiürítését. Ezt Szurmay altábornagy helytelenítette, és személyesen fordult a 2. hadsereg parancsnokához, Eduard von Böhm-Ermolli gyalogsági tábornokhoz, hogy ne kelljen azt végrehajtaniuk. Végül a visszavonulást mégis kénytelenek voltak elkezdeni. Elrendelték a tüzérség és a lőszerkészlet egy részének hátravonását, a csapatokat azonban meghagyták állásaikban. Szurmay jelentette, hogy majd 3-án hajnalban szállja meg a második utóvéd-állást Halicz-Bukowsy-Uzsok térségében, és csak 4-én vonul vissza. Ennek feltétele az volt, hogy a 33. hadosztály, benne a 68-asokkal, 3-án estig tartsa Bukowe Berdót és 4-én se hagyja el Wolosate környékét. Április 3-án estére már csak a Szurmay-csoport volt orosz területen, a német Déli Hadsereg alárendeltségében.

Április 5-én a Határhegyre rendelték a 68-asok két zászlóalját, két tüzér üteggel megerősítve, hogy legkésőbb 6-áig létesítsen kapcsolatot a 128. dandárral. Az oroszok célja, a valószínűleg 6-án kiadott utasítás szerint, Zboró-Varannó-Csap-Huszt vonalának elérése volt. Az orosz 8. hadsereg 6- án felzárkózott az új védelmi állásokra, megkísérelte áttörésüket, s 7-én is folyamatosan támadta a védelmet. A hadsereg-parancsnokság az állások tartására utasított. A 68. ezred arcvonalán például az I. zászlóaljat (parancsnok: Kovacevic őrnagy) a Ceremchán - kétméteres hóban - hadosztályerejű támadás érte, amit nagy veszteségekkel, de visszavertek.10 Az orosz offenzíva, amely mint „húsvéti csata” vált ismertté, lassan kifulladt, és 10-ére az egész arcvonalon megszűnt. A Szurmay-csoport új állása az 1133-as magassági pont-Ceremcha-délnyugat-Fenyvesvölgy-Viharos-Felsőrosztoka vonalon húzódott, a helységeket középen kettészelve. Szurmay altábornagy az

68-as album. 48. p.

219