Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
Uzsoki-hágó 1915. április havi sikeres megvédéséért a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét bárói ranggal és az „uzsoki” előnévvel érdemelte ki.11 Bár az összehangolt, átfogó támadások az orosz Délnyugati Hadseregcsoport részéről 1915. április 8-a után egyelőre elmaradtak, helyi erőkkel folyamatosan nyugtalanították az osztrák-magyar 2. hadsereget. Az április 15-ével beállt enyhébb időjárást kihasználva, 21-24-e között ismét a Szurmay-csoportot érte támadás, amely az Ung völgyébe vezető műutat és vasútvonalat célozta, mivel ott húzódott a hadtest legfontosabb utánpótlási vonala. A Szurmay-csoport ekkor a német Déli Hadsereghez tartozott. Április 25-éig sikerült az orosz betörést elreteszelni. A 68. gyalogezred 21-éig tartotta a Ceremcha-hegyet, majd két zászlóaljával Kiesvölgybe vonult, hogy az orosz túlerő elöl ott visszavont frontszakaszt visszavegye. 25-én elcsendesedtek a harcok, végre lehetett hajtani a kötelékek rendezését, és átcsoportosítását.12 Schnetzer Ferenc ezredes, az ezred parancsnoka április 25-én új beosztást kapott, helyette Kovacsevics Viktor ezredest nevezték ki. A harcok során a 68-as bakák az egyéni hősiesség számos példáját adták. Maga a hadtestparancsnok, Szurmay altábornagy írta le emlékirataiban: „A 68. közös Rodich-ezred egyik bakája mint figyelő volt este a drótakadályok előtt, orosz földön. Az előterepen egy fabódé résein át szűrődő kis világosságot látott és hangos beszédet is hallott onnan. Odalopódzkodott és 12 oroszt pillantott meg egy asztal körül, amint a lócákon üldögéltek és beszélgettek. Puskáik a sarokba voltak állítva. Rövid elhatározással felrántotta az ajtót és szuronyt szegezve »höre rukit« kiáltott, mintha legalább 20 ember állna még mögötte. A muszkákat pedig, akik rögtön felálltak, és kezüket felemelték, egyenként kiléptette a bódéból és fogolyként behozta. A fegyverekért azután külön küldött ki. Az ezredparancsnokság azonnal jelentette telefonon az esetet és kérte a hős kitüntetését. Meg is kapta az első osztályú ezüst vitézségi érmet, melyet még aznap éjjel kivitt egy lovas tábori csendőr azzal a paranccsal, hogy »reggel ünnepélyes keretek között feldíszítendő a kitüntetéssel a vitéz. Ha lehet, én is kijövök.«”13. Május 8-án a figyelők megállapították, hogy az oroszok elkezdték csapataik hátravonását. Az üldözést a 7. hadosztály 8-án déli 12 órakor kezdte meg Halics-Tarnica-tető irányában, és a sötétség beálltáig birtokba vette azokat. 9-én a 7. hadosztály (13 zászlóalj, 7300 puska) Wolosate térségében támadásra készült, s 10-én átvette a Turka-Uzsok műútig terjedő arcvonalszakaszt. 11-én éjjel elfoglalta a Szainskie Tarnawskie-gerincet és A Világháború. VIII. köt. 663. p. A Világháború. IX. köt. 218. p. SZURMAY Sándor: A magyar katona a Kárpátokban. Bp., 2005. 142. p. 220
