Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)
és öröme lévén e hitbuzgó népnek, hogy e részben, tekintve a templom csekély vagyonát, hátramaradás és hiány nem merül föl, onnét is van, mert a múlt 1854/5-ki évben csupán a perselybe 178 pfrtot adakoztak a török-sz.-miklósi hívek; azonfelül pedig még a missiók gyámolítására is került néhány forint. Legújabban a földművelő osztályban azon óhajtás támadván, miszerint neki is legyen, miként a czéheknek, lobogója, az e végre megnyitott aláírási ivén alig két hét alatt 80 pfrt volt bejegyezve; és ismét egy buzgó lakos a fölállíttatni óhajtott Szentháromság szobrára 40 pfrttal kezdte meg az aláírást. Mindezek pedig, csekély kivétellel, a köznép müvei elannyira, miszerint a perselyben is csupán a szegény ember krajczárai találtatnak, s habár sajnosán esik is kimondanom, mégis szomorúan be kell vallanom, miként az előkelőbbek nagyobb része - a potiori fit denominatio - valamint az isteni tisztelet, úgy a templomhoz tartozó minden tárgyak iránt közönyösek, hidegek; annál jobban esik tehát örvendetes kivételként fölemlítenem: miként a múlt évben S. J. haszonbérlő ur, repczetermése szerencsés betakarításaérti hálából 50 pfrtot tett az oltárra; jólelkü neje pedig, ki a jótékonyságban találja legnagyobb örömét, nagymennyiségű s igen szép fejémemüvel ajándékozta meg templomunkat. Úgyszinte két előkelő hölgy, előbb ugyan M. A-né asszony utóbb pedig P. Zs- né szül. R. bárónő becses menyasszonyi ruháikat rakták le térítőül az oltárra. A minden kegyelem Ura, kitől minden áldás ered, s ki a gazdagnak múlandó javakból álló áldozatát kegyesen veszi s örök jókkal fizeti vissza, áraszsza el áldás- és kegyelemmel e nemes lelkeket! Hogy a jó példa hatni fog, nemcsak a dolog természetéből általában, hanem más előjelekből is gyanítom, s ha majd reményem teljesül, megírom. Az iskola-ügy, mint már fönnebb érintém, még csak most kezd kedvezőbben alakulni; annyit azonban mégis irhatok, miként a szülék nem sajnálják a könyvet gyermekeiktől, valaminthogy általában az olvasásvágy nem alszik közöttök, s a lelkész egy kis könyvraktárt kénytelen tartani, főkép iskolai, ima- s énekes könyvekből és kalendáriomokból, hogy ebbeli kivánataik kielégíttethessenek. Csupán István bácsi „Naptárából” mintegy 35példány kelt el közöttök a múlt évben, s jövőre alkalmasint meg lesz e szám kettőztetve. Hátra van még, hogy a hitélet egyik termékeny jelenségéről, a jótettekben nyilatkozó felebaráti szerétéiről szóljak; de minthogy úgyis hosszúra terjedt tudósításom, e pontot máskorra tartom föl; addig is Isten velünk!”50 Uo. 280
