Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)
Pozderka István aláírása és pecsétgyűrű-lenyomata (EFL r. sz. 1695. Törökszentmiklós 1806-1882. 840/829.) Pánthy Endre ígéretéhez híven néhány hét múlva, egy harmadik beszámolót is közölt a Religio-ban: „Török-sz-miklós. Havi bold. Asszony napján. Fölvevén előbbi tudósításom fonalát, (v.ö. a „Religio” II. félév 1. és 2. szám) a hitélet egyik termékeny nyilatkozatáról, a tettekben gazdag felebaráti szerétéiről kell még szólanom. Városunkban, Istennek hála, még semmi nyoma a pauperismusnak [elnyomorodásnak]; míg a fölvidék nagyobb országutain, falukban szintúgy, mint népesebb városokban utón útfélen alamizsnáért szólíttatunk meg, itt legfölebb egy-két, munkára leszármazott s elbetegedett tóttal, vagy munkakerülő csavargóval találkozunk, kik első pillanatra elárulják, hogy más vidék szülöttei. Vannak a mieink között is szegények, de nem nagyítom a dolgot, ha azt állítom, hogy koldus nincs, és csaknem ténynek bizonyul be amaz adoma, mely szerint egyik alföldi község másutt kényszerült keresni magának falu szegényét. E szerencsés tüneménynek ugyan abban rejlik egyik oka, mert létezik nálunk szegények intézete, melyben a helyben található 4-5 ügyefogyott menhelyet és némi táplálást nyer; leginkább még is annak tulajdonítandó, mert a valódi szegények, sőt félig-meddig nyomorékok is iparkodnak megkeresni élelmöket, s egyes jólelkü ismerős avagy rokon házánál hajlékot sőt gyámolítást találnak. Maga a helybeli lelkész is bizonyosságot tesz róla, miként egész év alatt is alig fordul elő egykét eset, hogy helybeli születésű és lakásu egyén alamizsnáért folyamodjék hozzá. Ugyanő beszéli azt is: miként, midőn egy halálozás alkalmával arról értesülvén, miszerint az elhunytnak hat neveletlen árvája maradt hátra, ezek egyikét házához venni kívánta, a temetés után harmadnapra azon választ nyeré, hogy már valamennyi el van helyezve! [Itt Pánthy Endre saját magáról beszél.] A szegények intézete keletkeztét, épületét és alapját a mélt. Almásy nemzetségnek, mint a város egykori földesurának köszöni s fényes tanúbizonysága e hírneves család egykori hitbuzgóságának. Az intézet a helybeli, elnyomorodott, különben jóerkölcsü lakosok befogadására lévén alapítva, e rendeltetésének sükeresen megfelel nemcsak, de sőt keresztény irgalomból évenkint több elhagyatott idegent fogad 281
