Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
1401-ben azonban már biztosan újra létezett a település, mert egy beiktatás megtörténtéről szóló oklevélben, mint szomszédot említették.417 1424- ben Zsigmond király megparancsolta Ozorai Pipo ispánnak, a kunok bírájának (és Solymosi Lászlónak, Pipo familiárisának), hogy az újszászi filiszteusok kapitányait: Nagy (Magnus) Jánost és fiait Pétert, Miklóst, Tamást, valamint Miklós fia Pétert, Temesvári (dictus) Miklóst és Péter fia Tamást (de Vizzaz), akiknek a közrendű jászokkal támadtak konfliktusai, oltalmazza kapitányságukban, jogaikban, törvénykezésükben, szabadságukban és szokásaikban.418 Kilenc hónappal később, 1425-ben Zsigmond Ozorai Pipo jelentése alapján újra intézkedett a kérdéses ügyben. Az oklevél az 1424-ben felsorolt kapitányok közül István fia Jánost, aki minden bizonnyal Magnus Jánossal azonos, Péter fia Tamást és Miklós fia Pétert említette újra, mint az újszászi és szarvasi filiszteusok kapitányait, melyből jogosan arra következtethetünk, hogy a két település, amelynek belterülete közvetlenül érintkezett, ekkorra már legalább is annyiban egyesült, hogy kapitányai közösek voltak.419 1433-ból arról is van adatunk, hogy mindkét településnek volt saját temploma, az újszászit Szűz Mária, a szarvasit Szent György tiszteletére szentelték fel.420 Az ekkor Zsigmond kíséretében Rómában tartózkodó újszászi Péter fia Mihály kétségtelenül a település egyik kapitánya volt, aki az 1424-ben felsoroltak közül minden valószínűség szerint Miklós fia Péter utóda kellett legyen, aki 1438-ban részt vett Rozgonyi István főispán többek között a szomszédos Szászberekbe történő beiktatásán.421 Ebben a dolgozatban nem lehet célunk az újszászi kapitányok történetének rekonstrukciója, elég csupán annyit megemlítenünk, hogy a település kontinuitására 1439-ből, 1444-ből, 1450-ből, 1451-ből, 1458-ból és 1462-ből is BENEDEK Gy. - ZÁDORNÉ ZSOLDOS M. 1998. 3. p. BENEDEK Gy. - ZÁDORNÉ ZSOLDOS M. 1998. 293. p.; BAGI G. 2007. 2. p. GYÁRFÁS I. 1883. 683-585. p.; ILLÉSY J. é.n. 105-106. p. A kérdéses oklevélből megtudhattuk, hogy „az említett János, Tamás és Péter” Ujszászt és Szarvast Zsigmondtól szerezték meg és nyerték el, ami azt jelentette, hogy a király kapitányi funkciójukban megerősítette őket és örököseiket és azzal együtt a két településről, mint „új adományról” állított ki oklevelet. FRAKNÓI V. 1893. 1-8. p. „Michael Philistern de Wysac Baciensis d. Neje anna. Patronus parochialium ecclesiarum b. Marie de Wysac et S. Georgii de Zarvas dicte. ” GYÁRFÁS I. 1883. 603. p. Az 1424-i oklevélben felsorolt Magnus János fia Péter nem lehetett, ugyanis annak kilenc évvel később nem igazán számolhatunk még nős leszármazottjával. Bagi tévesen egyeztette Újszászi Mihályt „az 1438-ban Szászberek beiktatásakor említett Madaras (helyesen Madarász) Péter fia Mihály újszászi kapitánnyal" (Michaele filio Petri et Francisco dicto Madaraz de Wyzaz). BAGI G. 2007. 2. p. 90
