Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Levél Kádárnak – Egy renitens pártmunkás esete a forradalom után
meglehetősen durva, az önálló döntésektől mégis ódzkodó, de ügyesen taktikázó személy szovjet szempontok szerint valószínűleg megfelelőnek tűnt az 1956 után jó ideig megbízhatatlannak tekintett magyar honvédelem legmagasabb pozíciójának betöltésére. Az 1958. május 14-i megyei párt vb-ülésen a Kádárnak címzett levélről folytatott vitában elhangzottakat Rácz Sándor, a KB PTO instruktora összegezte. A helyi pártfunkcionáriusoknál jóval mértéktartóbb véleményt képviselve kifejtette, szó sincs arról, hogy Vígh Erzsébet ellenforradalmár lenne. Az “októberi ellenforradalom” idején a központi irányítás is csődöt mondott és “ebben a helyzetben a funkcináriusok különbözőképpen állták meg helyüket”. Vígh Erzsébet leváltása mégis jogos volt - hangsúlyozta a PTO instruktora - mivel a Szolnok megyei pártapparátusban azon 3-4 személy közé tartozott, akiket a revizionista eszmék a leginkább megfertőztek. A pártbizottságon az ágit prop. osztály került legerőteljesebben a revizionizmus hatása alá. “Te túlmentél a hibák bírálatán és nem találtad meg a helyes utat. ” - fejtegette Rácz Sándor. “Vígh elvtársnő összes hibái gyenge akaratából és kevés élettapasztalatából adódnak. ” - sommázta véleményét. A levélben Csáki másodtitkár ellen intézett támadást Czinegéhez hasonlóan Rácz Sándor is elítélte és végül javasolta, hogy a végrehajtó bizottság zárja le az ügyet. Javaslatát a testület elfogadta és a Szolnok megyei pártszervek a leváltott osztály vezető-hely ettesnő személyével tovább nem foglalkoztak.27 Vígh Erzsébet már 1957. decemberében Budapestre költözött és egy varró ktsz-nél helyezkedett el. Mivel csupán gimnáziumi érettségivel rendelkezett, az áhított pedagógusi állás elnyeréséhez - alsó tagozatos tanítónő szeretett volna lenni - a pártbizottság támogatása lett volna szükséges. Amennyiben elbocsátott munkatársaihoz hasonlóan fejet hajt, bizonyára könnyűszerrel pedagógusi álláshoz jutott volna. Ó azonban nem hajlott a megalkuvásra és inkább vállalta a küzdelmet. Kádár Jánoshoz címzett levelének legfontosabb állítása, mely szerint a Szolnok megyei pártvezetés az 1956-os forradalom alatt egységesen Kálmán István első titkár mögött állt, valóban nem volt igaz. A rákosista vonal és a változásokat sürgető funkcionáriusok csoportja már a forradalom előtt egyre élesebben elkülönült egymástól. Ellentétüket a november 4-i szovjet beavatkozás sem zárta le, hiszen az MSZMP országos vezetése csak fokozatosan fordult szembe a reformirányzattal. 1957 őszén azonban már Vígh Erzsébet sem vállalhatta nyíltan politikai nézeteit, ezért tűnik annyira ellentmondásosnak levele. Mai szemmel nézve érvelését az áruló Nagy Imre és a helyes utat megtaláló Kádár János szembeállítása hamissá teszi, ez azonban elkerülhetetlen volt számára, mivel így próbálta magáról és 27 Uo. 489
