Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Levél Kádárnak – Egy renitens pártmunkás esete a forradalom után
társairól a revizionizmus vádját elhárítani: “...itt nem voltak Kádár Jánosok és Nagy Imrék, s ha akkor nem voltak, utólag keresni Nagy Imréket egyenlő a hibák áthárításával. ” - olvashatjuk a levél befejező részében. Taktikai megfontolásból saját helyét a szektás irányzattól és a Nagy Imre-vonaltól egyaránt távol, a centrumban szerette volna meghatározni, ami ugyancsak nem volt igaz, mivel a megyei pártbizottság “liberálisaihoz” tartozott. A leváltott osztályvezető-helyettesnő elhelyezkedésekor nem részesülhetett ugyan a pártvezetés kegyeiben, személyét - lázadása ellenére - mégsem érte különösebb retorzió. Ugyanis a szovjet támogatással restaurált kommunista hatalom saját bázisának erősítése céljából a helyi pártfunkcionáriusokkal szemben jóval elnézőbbnek bizonyult, mint a forradalom többi résztvevőjével szemben. Míg a párt “megtévedtjei” viszonylagos védelmet élveztek, 1957-58- ban Szolnok megyében gőzerővel folyt a megtorlás. ‘56-os tettekért kb. 650 vádlottat állítottak bíróság elé, közülük többet 10-15 évi börtönbüntetéssel sújtottak. Bár halálos ítéletre nem került sor, a karhatalom és a rendőrség különösen brutális módszereivel tucatnyi személy életét oltották ki. Nemcsak a megyei, hanem a járási és városi pártszervekben is fegyelmi eljárást indítottak néhány funkcionárius ellen, mivel a forradalmi szervekkel együttműködtek, vagy közvetlen családtagjaik disszidáltak, ám legfeljebb alacsonyabb beosztásba, vagy más munkakörbe helyezték őket.28 A helyi pártbizottságokon alig akadt pártfunkcionárius, aki az 1956-57-es időszak ellentmondásait és abszurditásait emlegetni merte volna. Egészen kivételesnek számít Kakuk Károly, a Kunszentmártoni Járási Pártbizottság politikai munkatársának esete, aki Kálmán István megyei első titkár leváltása miatt nyilvánosan szót emelt. A járási pártbizottságon kifejtette, “...hogyha Kádár elvtárs ott lehetett, akkor Kálmán elvtárs leváltása jogtalan. Továbbá kifogásolta a legelvakultabb sztálinisták, B. Kiss Mátyás szolnoki városi első titkár és Juhász Imréné, a Szolnok Megyei Tanács leváltott elnöknőjének visszavételét a megyei pártbizottság tagjai közé.29 Vígh Erzsébet Kádár János múltját nem feszegette. Csupán nem akart beletörődni az igazságtalanságba, hogy utólag vonják felelősségre megjegyzéseiért és megnyilvánulásaiért, amelyek az adott időpontban kritikusnak számítottak ugyan, mégis mindig a pártvezetés által megengedett keretek között maradtak. A jugoszláv-magyar kapcsolatok rendezése még a forradalom előtt, Gerő Ernő vezetése alatt megkezdődött. 1958-ban Vígh Erzsébetet mégis a legutóbbi jugoszláv pártkongresszusra hivatkozva támadták elvtársai. Az értelmiség helyzetének javításáról még 1956 júliusában hozott JNSZML XXXV. 1. f. 3. fcs. 1957. 29. ő. e. JNSZML XXXV. 1. f. 3. fcs. 1957. 30. ő. e. 490
