Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Levél Kádárnak – Egy renitens pártmunkás esete a forradalom után
Szolnok Megyei Pártbizottság ellenreakcióját váltották ki. Valószínűleg Vígh Erzsébet sem gondolta, hogy az MSZMP KB első titkára személyesen foglalkozik majd ügyével. A Központi Bizottságtól azonban segítséget várt, mivel kizárását a megyei pártbizottság tagjai közül és elbocsájtását az ágit. prop. osztályról elsősorban Csáki István másodtitkárral kialakult személyes ellentétének tulajdonította. Levelében az 1956 tavaszától megnyilvánuló kritikus észrevételeit és megjegyzéseit, továbbá a forradalom alatt és a november 4-i fordulat után tanúsított magatartását, amellyel leváltását hivatalosan indokolták, a politikai rendszer hibáinak napvilágra kerülésével és a pártbizottságon kialakult vitákkal magyarázta. Az elhibázott ötéves terv, a Rajk-per áldozatainak rehabilitálása, a határon túli magyarok helyzete, Tito politikája és a kommunizmus sajátos jugoszláviai változata, a budapesti újságírók kritikus hangvételű cikkei, Rákosi Mátyás tervezett akciója a pártellenzék elhallgattatására mind foglalkoztatták a Szolnok megyei pártapparátus tagjait. A viták már a forradalom kitörése előtt megosztották a funkcionáriusokat. Vígh Erzsébet elismerte a “vonalasabb” elvtársakkal, Ungor Tibor kunszentmártoni járási párttitkárral, Nádas Józseffel, B. Kiss Mátyásnéval és Szekeres Lászlóval kialakult nézetkülönbségét. Bizonyára bízott abban, hogy a szektásság ellen is állást foglaló Központi Bizottság előtt ez nem számít hibának. Tagadta viszont a nacionalizmus vádját, a határkérdés felvetését, továbbá, hogy Tito pulai beszédének megvitatására az ágit. prop. osztály munkatársai az alsóbb pártszerveknek utasítást adtak volna. Az 1956. november 11-én elhangzott pulai beszédet, amelyben a jugoszláv elnök a magyarországi forradalom kitörése utáni első szovjet katonai beavatkozást elítélte, míg a november 4-i intervenciót jogosnak nevezte, a Népszabadság is leközölte. Utólagosan, alig egy év múlva Szolnok megyében mégis bűnnek tekintették a beszéd megvitatását. Vígh Erzsébet levelében nem hallgatta el, hogy Kálmán István megyei első titkár és Tóth Imre ágit. prop. titkár forradalom alatti tevékenységét védelmébe vette, és még az 1957. október 21- 22-i pb-ülésen is vitába szállt mellettük. Ám határozottan cáfolta a megyei pártbizottság vádját, mely szerint Kálmán István és Tóth Imre körül jobboldali revizionista csoport alakult ki. Ugyanakkor felhívta a figyelmet Csáki István harmad-, 1957 őszén már másodtitkár ellentmondásos szerepére. Vígh Erzsébet szerint Csáki 1956 októberében együttműködött Kálmán Istvánnal, levetette a vörös csillagot a pártbizottság épületéről és nyíltan nem szállt szembe a később opportunistának nyilvánított megyei pártvezetés döntéseivel. “...az ilyen vélemények mögött gyalázatos önigazolás, a hibáknak áthárítása húzódik meg. ” - olvashatjuk a levélben. Csáki István és Vígh Erzsébet éles személyes ellentéte egyértelműen kitűnik a sorokból. Ugyanis Csáki az ortodox irányzat helyi kulcsfigurájának számított, ezzel szemben Vígh Erzsébet a “liberális” szárnyhoz tartozott. Erről azonban az adott politikai viszonyok 485
